Szakembereink: Dr. Bendzsel Dániel állatorvos

Dr. Bendzsel Dániel 1980-ban született, Budapesten. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd három évig az Eötvös Loránd Tudományegyem Angol-Amerikai Intézetének volt hallgatója.

Pedagógiai képzése mellett állatorvosi rendelőkben dolgozott, majd 2001-ben felvételt nyert az Állatorvostudományi Egyetemre. Egyetemi tanulmányai alatt a Kar szenátusa hallgatói tagjának választották, majd a Hallgatói Önkormányzat elnöke lett (2004-2005). A TDK konferenciák hallgatói zsűritagja 2003-2005-ig. Az egyetemi évek során a Belgyógyászati Tanszék és Klinika szerződéses ügyeletese volt.

Az orvoslási szakmai gyakorlatot 2005-ben az Egyesült Államokban, Indianapolisban töltötte (Airport Animal Emergency Center, Log Cabin Animal Hospital). 2006-ban állatorvos doktori diplomát szerzett, cum laude minősítéssel. Az egyetem elvégzését követően fél évig ismét az USA-ban dolgozott a fent említett baleseti, valamint nappali praxisban. Szabadidejében mintegy húsz rendelőben fordult meg tapasztalatgyűjtés céljából.

Hazatérése után két évig Budakeszin, a Klapka Állategészségügyi Központban dolgozott állatorvosként. A hazai továbbképzéseken túl külföldi konferenciák látogatója (2006 - MGE Seminar, Clearwater, USA, 2007 - INVMA Conference, Indianapolis, 2008 - NAVC Conference, Orlando, 2009 - SEVC Conference, Barcelona). 2007-ben előadóként szerepelt a Hungaromed - Hungarovet Konferencián, Budapesten, fülészet és prakszismenedzsment témakörben.

2003-ban Dr. Gál Sándorral közösen megalapította a Hungarovet Állatorvosi Információs Hálózatot, amely azóta a szakma elismert fórumává vált. 2009-ben, több éves előkészítő munka eredményeként megalapítja a Hungarovet Állatorvosi Rendelőt, melynek jelenleg vezető állatorvosa. Fő érdeklődési területe a kutyák és macskák belgyógyászata, lágyszöveti sebészete valamint fülészeti ellátása. Hobbija egyben munkája is: számos hazai és külföldi szakmai folyóirat előfizetője, szakkönyvek lelkes gyűjtője. Két vörös kandúr (Fanta, Monti), és két német vizsla (Zsolti - 13 éves, Kóla - 2 éves) boldog gazdája. Kóla rendszerint munkahelyére is elkíséri.

A Háziállat.hu kérdez - a szakember válaszol

Egy pedagógusnak készülő bölcsész miért pont állatorvosi rendelőkbe jár terepgyakorlatra? Mikor, és miért következett be a paradigmaváltás?

Közhelyes válasz, de az állatokat gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem. A gimnázium során sajnos nem kedveltették meg velem a kémiát, így az "első" pályaválasztáskor szinte eszembe sem jutott, hogy lenne esélyem bejutni az "állatorvosira". Ugyanakkor már általános iskolás korom óta nagyon szerettem az angol nyelvet is, így esett a választás első körben az angol nyelvtanári pályára. Harmadévesen már egy nyelviskolában tanítottam, nagyon szerettem, de egyre jobban érdekelt az állatorvosi hivatás is. Elkezdtem egy rendelőbe járni (Dr. Szekeres Tamás mellé) segíteni, és egyre jobban megfogott a dolog. Aztán volt egy pillanat, amikor rájöttem, lehet, hogy most még szeretem a nyelvtanítást, de 10-20 év múlva már nem nyújtana számomra annyit, hogy ugyanolyan lelkesen és boldogan műveljem, mint akkor. Ugyanakkor az állatorvosi pályáról el tudtam képzelni, hogy egy életen át lehet lelkesedni érte. Végül felvételiztem, felvettek, és most, lassan 10 év távlatából azt kell mondjam, életem legjobb döntése volt. Ugyanakkor nem bánom, hogy belekóstoltam a nyelvtanári szakmába is - a pedagógiai, pszichológiai tanulmányaim rendkívül hasznosak ma is, az angol nyelv ismerete pedig manapság szinte feltétele az igényes állatorvosi munkának.Imádom a szakmám, ami - hogy ne csak közhellyel kezdjem, hanem azzal is fejezzem be - egyben hobbim is.

Miért a fülészet vált szakterületévé?

Mert elhanyagolt, és érdekes területnek tartom. Felmérések szerint a kutyák 15-20%-a, a macskák 5-7%-a szenved valamilyen fülbetegségben. Nyilván sokaknak volt már valamilyen fokú "fülgyulladása", így tudjuk, milyen fájdalmas tud lenni.Ennek ellenére a fülészet a magyar egyetemi képzésben szinte jelen sincs: a teljes képzésben összesen 3-4 előadás foglalkozik vele. Amerikai rendelőkben járva és dolgozva kellett rájönnöm, hogy például a hallójárat gyulladás diagnosztikája és gyógykezelése túlmutat azon, hogy vattával kitörlöm a váladékos fület, és felírok egy fülcseppet, ami az atkáktól kezdve a különféle baktériumokon keresztül a gombákig mindent elpusztít (elvileg). Szeretem, hogy látványos eredményeket lehet elérni megfelelő diagnózis birtokában, amit egy kiváló video otoszkóp, helyben végzett citológiai vizsgálatok, kimagasló laboratóriumi partnerek tesznek lehetővé.

Melyik volt a legcifrább esete?

Hát erre nagyon nehéz válaszolni... Minden esetemet érdekesnek találom, egy egyszerű hasmenés is okozhat meglepetéseket, semmit nem szabad félvállról venni. Mondok egy példát: előző munkahelyemen hoztak be egy törpe uszkár kutyust, Fifit, akit megharapott egy másik kutya a hátán. Kis harapott sérülés volt, így különösebben nem tartottam semmilyen komplikációtól. Feltártuk a sebet, és épp átöblítettem volna, amikor kiderült, hogy a seben keresztül a kutya oldala irányában levegő áramlik be a mellüregbe, és a kutya légzése egyre rosszabbodott (pneumothorax, azaz légmell alakult ki). A műtőben azonnal leborotváltuk a mellkasát, kiderült, hogy két borda közt olyan tompa sérülés érte, ami a bordaközti izmokat valósággal eltépte, és a kialakult résen keresztül a megtépázott bőr alatti kötőszöveten át a sebig kialakult egy járat. Fel kellett tárni a mellkasát, összehúzni a bordáit. A mellkas feltárásakor látszott a dobogó szíve, elképesztő érzés volt így dolgozni. A kutya két napig gyakorlatilag kómában volt az eset után, már-már lemondtunk róla,de a harmadik nap, mikor félve a ketrecbe pillantottam, hogy egyáltalán él-e még a betegem, Fifi ott állt és csóválta a farkát. Ezek persze katartikus élmények, de egy egyszerűbb belgyógyászati diagnózis felállítása, vagy éppen egy fájdalommentesen ébredő, boldogan farkát csóváló kutya az ivartalanítása után szintén óriási élményt jelent számomra, és nem hiszem, hogy ez az évek során valaha is változna.

Miért pont német vizsla?

Gyermekkorom óta szerettem volna kutyát, de mivel nem kertes házban laktunk, szüleim elég sokáig ellenálltak a dolognak. Tipikus négyes tanuló voltam gimnázium alatt, így nem tűnt túl nagy kockázatnak szüleim részéről, hogy felajánlják, ha 4.5 főlé kerül a bizonyítványom, lehet szó kutyáról. Hát, összehoztam valahogy a dolgot, és másnap már be is jelentettem az igényemet. Gyakorlatilag az első szóba jövő kutyára lecsaptunk: nagybátyám egyik kollégájánál volt egy kölyök német vizsla, akit el szerettek volna ajándékozni, mi megnéztük, és olyan borzasztóan rosszul viselkedett, hogy azonnal egymásba szerettünk. Ő az első saját kutyám, Zsolti, már 13 éves. Annyira megszerettem, hogy el sem tudtam képzelni másik kutyafajtát magamnak, amikor elköltöztem otthonról (Zsoltinak maradnia kellett, mert a családom is imádja). Így találtam rá Kólára. Ő tavasszal lesz két éves, és minden apró hülyesége ellenére elképzelni sem tudok jobb kutyát magamnak.