Kutyaszorító: a hazai kóborállat problémáról
Az állatok tartásával kapcsolatos legalapvetőbb ismeretek hiánya gyakran konfliktusok és szomorú tragédiák forrása, így a megunt kedvencek nemritkán menhelyekre, gyepmesteri telepekre vagy az utcára kerülnek.

Az elmúlt évtizedben robbanásszerűen megnőtt a társállatként tartott kutyák és macskák létszáma hazánkban. Sajnos azonban sok esetben a kedvencek tartása nem természetes igényből fakad, csupán divathóbort, vagy átmeneti fellángolás. Az állatok tartásával kapcsolatos legalapvetőbb ismeretek hiánya gyakran konfliktusok és szomorú tragédiák forrása, így a megunt kedvencek nemritkán menhelyekre, gyepmesteri telepekre vagy az utcára kerülnek. Nem egy gazdának egészségügyi okból, vagy a lakosság körében tapasztalható általános elszegényedés miatt kell megválnia négylábú családtagjától.

Kutyaszorító: a hazai kóborállat problémáról

Az elhagyott-, elvadult kóbor állatok kontroll nélküli túlszaporodása csak tetézi a gondokat, a túlzsúfolt menhelyek képtelenek több állatot befogadni, így sokszor az egyedüli megoldás a gazdátlan állatok fájdalommentes elaltatása. Napjainkra a szerencsétlenül sorsukra hagyott állatok létszáma aggasztó méreteket öltött.

Egyes becslések alapján a Magyarországon élõ kóbor kutyák és macskák létszáma több százezres nagyságrendű.  Az elvadult házimacskák száma a külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan hazánkban is legalább duplája a kóbor ebek létszámának, azonban jelenlétük rejtõzködõ életmódjuk miatt nem annyira szembeötlő. A közintézmények, kórházak és lakó-épületek környékén élõ gazdátlan állatok komoly közegészségügyi és állategészségügyi gondot jelentenek, melynek megoldására hazánkban csupán szórványos civil kezdeményezések tesznek kísérletet.

Bebizonyosodott, hogy a probléma európai normákhoz igazodó kezelésére a sokszor siralmas körülmények között működõ gyepmesteri telepek képtelenek, így a kóbor állatok mentésének és elhelyezésének irdatlan feladatából a jóérzésű, de állandó anyagi gondokkal küzdő (és így kevésbé színvonalas és számos esetben a szakértelmet is nélkülöző) non profit szervezetek is kiveszik a részüket az ország szinte valamennyi régiójában.

Kutyaszorító: a hazai kóborállat problémáról

Ugyancsak nagy gondot jelent, hogy az állattulajdonosok oktatására, helyes állatvédelmi szemléletének kialakítására szinte semmilyen lehetõség nem áll rendelkezésre, és minimális az ezirányú képzés az iskolákban is. Az állatok szakszerű ellátásával és állategészségügyi kérdéseivel kapcsolatos ismeretek részletes megbeszélésére leggyakrabban az állatorvosi vizitek alkalmával sem nyílik megfelelõ alkalom. Az utóbbi idõben ugyan napvilágot látott számos jól használható kiadvány, a tapasztalat mégis az újdonsült gazdik nagyfokú tájékozatlanságáról árulkodik.

Különösen nagy problémát jelentenek az állattartási ismeretek hiányából fakadó, illetve – rosszabb esetben – szándékosságból eredõ állatkínzásnak minõsülõ esetek, melyeknek megnyugtató elintézését a bejelentõk rendszerint megszokott állatorvosuktól várják. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény életbe lépése, valamint az állatkínzás fogalmának BTK-ba emelése kétségtelenül áttörést jelentett hazánk állatvédelmének történetében, hisz elvben konkrét jogi lehetõséget kínál az állatvédelmi ügyek kezelésére, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a végrehajtás végtelenül lassú és nehézkes.

Kutyaszorító: a hazai kóborállat problémáról

A jogszabályok következetes érvényesítése és azok betartásának ellenõrzése a hatóságokkal együttműködő civil állatvédő szervezetek bevonása nélkül számos esetben elképzelhetetlen. Az állatvédelmi törvény az önkormányzatokra is számos feladatot ró, többek között kötelességei közé sorolja  azt, hogy „Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni.” E kötelezettség dacára, erre a felelősségteljes feladatra az önkormányzatok nagy része még nincs felkészülve, így várhatóan e tekintetben is nagy szerepe lesz a civil állatvédő szervezetek részvételének.

Számos tanulmány igazolja azt is, hogy Európai Uniós elvárásoktól hazánk legjelentősebb lemaradásai környezetvédelem-, természetvédelem- s ezen belül az állatvédelem területén mutatkoznak. E lemaradások felszámolása - akárcsak külföldön - csak az egész országra kiterjedõ központilag irányított tudatformálással, egyedi állatmegjelöléssel és a kóbor állat problémát a gyökereinél megragadó ivartalanítási kampányok lebonyolításával oldható meg.
A felelős állattartási kultúra terjesztésének igen hatékony lehetősége lenne például, ha az ország összes iskolájába eljutna az az állatvédelmi nevelőprogram, mely a Rex állatszigeten már évek óta nagy sikerrel működik. Végül nagy segítséget jelentene, ha létrejöhetne a rendőrhatósággal egy állatrendőrség beindításáról megfogalmazott együttműködési megállapodás, az állatokkal szembeni durva bánásmód eseteinek gyors és szakszerű kezelésére.

A Rex Kutyaotthon Alapítvány a Felelős Állatbarátok Egyesületével együttműködve évek óta törekszik arra, hogy gyakorlott oktatók rendszeres állatvédelmi foglalkozásai révén sikerüljön kialakítani a diákok egészséges érzékenységét élő- és élettelen környezetük állapota iránt. Ennek ellenére hathatós változás addig nem várható, amíg az állatvédelem témaköreit Nemzeti Alaptanterv nem foglalja magába.

Meggyőződésünk, hogy több szempontból is égető szükség van olyan többoldalú funkciót ellátó programokra és intézményekre – mint a Rex Alapítvány állatszigete- mely egyúttal szolgálja a kóbor állatok létszámának hathatós csökkenését, az állatokkal való kíméletes bánásmód iránti felelősségtudat kialakítását, valamint élõ környezetünk jobb megismerését, illetve az Európai Uniós elvárásoktól való lemaradásunk felszámolását.

Reméljük egyszer eljön a nap amikor ezek a szigetek összeérnek, és az összehangolt állatvédelmi munka eredményeként nem lesz több kidobott jószág, és valamennyi állatnak felelős gazdája lesz.

További információ:
Dr. Király Péter, alapító
Rex Alapítvány, állatsziget
Email: kiraly@rex.hu

értékelés