Ezt olvassa el! - A magyar akvarisztika története

Ezt a könyvet minden akvaristának el kell olvasnia, mert fontos, hogy megismerjük az akvarisztika kalandos és izgalmas történetét, emellett garantáltan értékes információkat kaphassunk mind a magyar nyelven megjelent szakirodalmakból, mind pedig érdekes halfajokról, és a szobaakváriumok történetéről.

Az akvarisztika története a régmúltba nyúlik vissza. Lássunk egy kis ízelítőt Dezse Tibor: Akvárium história c. művének tartalmából.

Ekkor azonban még hobbinkat nem hívták így, ez a tevékenység eleinte az étkezésre szánt halak tárolására szolgált. Esetleg paloták esővíz-gyűjtőiben tartottak halakat a szúnyogok elleni védekezés miatt. Azt ugyan nem lehet kijelenteni, hogy az akvarisztika egyidős az emberiséggel, de tudományos tények igazolják, hogy már az egyiptomi főurak is tartottak passzióból halakat.

Mint az előkerült leletekből kiderül, olyan fajokról van szó, melyek étkezési célra nem lehettek alkalmasak, azonban akváriumainkban, napjainkban is gondozunk hasonlókat. Hasonló leletek kerültek elő a pompeji ásatások során is. Rómában büntetésből dobtak rabszolgákat ragadozó halakkal betelepített tartályokba. Egy ilyen történetet Seneca is leír. De lehetne még folytatni a példák sorát, pl. az aztékoknál, ahol Montezuma állatai között édesvízi és tengeri halakat is gondoztak. A díszhalak tartásának bölcsője azonban a régi Kína. Egyes helyeken már időszámításunk előtt ezer évvel is tenyésztettek aranyhalakat, i. sz. 100-ből már írásos emlékeink vannak egy kínai templom aranyhalas medencéjéről, de egészen pontos adatok csak 1369-ból állnak rendelkezésünkre.

A XII. századi Kínában már elterjedt volt az aranyhalak tartása. A japánok kb. 500 évvel ezelőtt vették át az aranyhalak tartását, s a különböző szín- és formaváltozatok kitenyésztésében értek el sikereket. Nagyon hosszú ideig az aranyhal volt az egyetlen hal, melyet tudatosan tenyésztettek.

Ez a passzió meglehetősen drága volt, csak igen gazdagok, főurak, kereskedők, hivatalnokok engedhették meg maguknak. Európából is vannak adataink az akvarisztika múltjára vonatkozólag, hiszen az irodalom szerint a brandenburgi választófejedelem orvosának, (Leonhart Thurneyser zum Thurn, 1503-1596) már voltak üvegedényei, melyekben halakat tartott és figyelt meg. Dimitríj Mareskovszkíj szerint Leonardo de Vinci is hasonló módon végezett megfigyeléseket.
1507 szeptemberében született meg a franciaországi Montpellierben az "ichtyológia atyjaként" számon tartott Guilaume Rondlet. 1554-ben jelent meg munkája, mely kora tudományának legtökéletesebb összefoglalását nyújtotta a halakról és egyéb vízi állatokról. E dolgozat kiegészítő kötete egy évvel késobb látott napvilágot. Két évvel később a két mű francia nyelven is kiadásra került. Ebben 59 édesvízi, 205 tengeri faj leírása található, és a könyv 335 illusztrációt tartalmaz. Nevezett kiadvány nemcsak a halak életmódjával, morfológiájával, és a vízi élet ökológiájával foglalkozik, hanem önálló fejezetet szentel a halak ökológiájának is. A műben olyan halfajok leírása is megtalálható, mely a hazai halfauna szempontjából is érdeklődésre tarthat számot. Dezse Tibor könyvében olvashatunk interjúkat az akvarisztika nagy öregjeivel, megtudhatjuk, hogyan létesült a Füvészkert Viktória háza, a budapesti Állatkert akváriuma.

(Dezse Tibor: Akvárium história, Aquadruck, 2006)