Saláta, borsó és spenót: A növényevő halak kivétel nélkül mind örülnek ezeknek a zöldeknek. Magas vitamin és ásványi anyag-tartalmuknak köszönhetően pedig nem csak finomak, hanem táplálóak is. Szervírozzuk forrázva vagy, a már korábban lefagyasztott leveleket akár egészben is betehetjük az akváriumba. A forrázás vagy a fagyasztás azért szükséges, mert felpuhítja a levélereket, így a halak könnyen el tudják fogyasztani. Ha mégis inkább frisset szeretnénk adni, akkor az sem probléma, csak alaposan mossuk meg és éles késsel vágjuk nagyon apróra.

 

Zabpehely vagy barna rizspehely: Ez a két „madáreleség" nem csak a fogyókúrázó hölgyek kedvence, hanem a halaké is. Pár szemet hetente egyszer nyugodtan a medencébe szórhatunk, de ennél többet semmiképpen ne, mert ennyi pontosan elég ahhoz, hogy halaink étrendjét feldobjuk, a túladagolás azonban vízszennyező.

Főtt, kemény tojás sárgája: A sárgája külső részét nyomkodjuk szét egy kisebb edényben, ha ez megvan, öntsük fel vízzel. Cseppentővel vagy kis kanállal pár cseppet tegyünk az ivadékokkal teli medencébe, nagyon szeretik. Pár cseppnél azonban ebből sem adhatunk, mert növelnék a bomlástermék-képződést. Vigyázat, a tojáspor egyáltalán nem azonos a tojássárgájával, ilyet inkább ne adjunk!

Nyers máj: A nyers máj, legyen az borjú-, csirke-, marha- vagy nyúlmáj egyaránt etethető heti max. 1-2 alkalommal. A májat ugyanúgy kell megtisztítani, mint a tubifexet. Vágjuk fel apró - tényleg nagyon apró - szeletekre és hálóban erős vízsugár alatt mossuk tisztára. Annyit szórjunk be nekik, amennyit pár perc alatt meg tudnak enni.

Tonhal, sonka és marha: Heti egyszer sovány marhahús, főtt sonka vagy tonhal is kerülhet „az asztalra". Ezeknél különösen fontos az apróra darabolás, mert ha nem vagyunk elég alaposak, a nagyobb falatok a torkukon akadhatnak, és fulladásos halált idézhetnek elő. Nyers halat azonban a fertőzések elkerülése végett kerüljük!