Terápiás kutyák: nem csak gazdájuk életét teszik szebbé!

2005. június 20-án kaptam ajándékba Bodza kutyámat. Akkor még nem is tudtam, hogy mekkora ajándék is ő és mennyire meg fogja változtatni az életemet. Azt pedig végképp nem tudtam, hogy milyen sok ember életét változtatja majd meg testvérével, Jaffával együtt.

Bodza és Jaffa

Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Így biztos vagyok abban is, hogy nem véletlenül tévedtem a Kutyával az Emberért honlapjára egy héttel azután, hogy megérkezett Bodza és az sem, hogy az akkori lakhelyemhez legközelebb eső kutyaiskola vezetője az Alapítvány egyik alapító tagja, Dr. Gácsi Márta. Nagy lehetőséget kaptam az élettől, hiszen rátaláltam arra a módszerre, ami ötvözni tudja a hivatásomat és az életformámat. Lassan négy éve ennek és azóta is töretlen lelkesedéssel végzem munkámat, ami során kutyáim - célzott fejlesztő foglalkozásokba ágyazva- segítséget és boldogságot nyújtanak az általunk látogatott csoportokban.

Tizenegy éve dolgozom értelmileg akadályozott gyermekekkel a budapesti Csalogány utcai iskolában. 2005 novemberében kezdtem meg velük a kutyás terápiát, először a saját osztályomban kísérleti jelleggel, valamint a Csillagház Mozgásjavító Általános Iskola terápiás osztályában, ahol akkor négy súlyos, halmozottan sérült gyermek tanult.

Kutyáimmal a Csalogányban, a Csillagházban, egy budapesti értelmi fogyatékosok napközi otthonában és a Szilágyi Erzsébet Gyermekotthonban dolgozunk, erről a munkáról szeretnék írni az olvasóknak.

Mielőtt belekezdenék az esetismertetésekbe, szeretném bemutatni a két kutyámat pár mondat erejéig.

Bodza munka közben

Bodza kutyám négy éves fekete-fehér színű angol cocker spániel ivartalanított szuka. Ő valami olyan tulajdonsággal bír, amit még mindig nem tudtam megfejteni, hogy honnan jött, vagy, hogy egyáltalán miben rejlik, de valami olyan különleges kapcsolat fűzi a gyerekekhez, amit nehezen értünk meg mi „ép értelmű" emberek. Azt látom rajta, hogy akkor a legboldogabb, ha a gyerekek között lehet, leszáll rá a lila köd és az első perctől az utolsóig élvezi a munkáját. A legnehezebben megközelíthető gyerekhez is egy szempillantás alatt megtalálja az utat és belopja magát a szívükbe, onnantól nekem már alig marad munka. Végtelenül kedves, játékos és könnyen irányítható kutya. Vannak gyerekek, akiket kiválaszt magának, látszik, hogy kik a kedvencei. Szerencsére ezt olyan finoman csinálja, hogy csak nekem tűnik fel a különbség, pedig sosem tanult pszichológiát.

Jaffa három éves arany-fehér színű ivartalanított kan. Mindig jókedvű, tettre kész, vidám kis fickó, minden gyereknek mosolyt csal az arcára a sok mókázásával, de ha arra van szükség, akkor nyugodtan fekszik és hagyja, hogy babusgassák őt. Rendkívül aktív kutya, ezért azt hittem, hogy majd a hiperaktív gyerekek mellett fogja legjobban érezni magát, ahol annyit rohanhat, játszhat kedvére, amennyit csak akar. Aztán amikor munkába állt, akkor kiderült, hogy kedvenc helye a Csillagház, ott is a két legkisebb csoport, ahol a legnyugisabban kell viselkedni. Mikor oda bemegyünk, mintha nem is azt a kutyát látnám, aki előbb még fékeveszetten rohant a kertben.

Jaffa terápiázik

Sokan csodálkoznak, hogy spánielből hogyan lehet terápiás kutyát faragni, most nem is kezdenék bele a tarka és egyszínű spánielek közti viselkedéskülönbség magyarázásába, egyrészt, mert nem ide tartozik, másrészt mert nem az én asztalom. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy az örökké lelkes, mindenben a játékot látó, így a munkát is nagy kedvvel űző, fáradhatatlan kutyák nagyon is alkalmasak terápiás célra. Lehet, hogy a komoly kutyás háttérrel rendelkezők megmosolyognak, de az biztos, hogy amíg dolgozom, addig egy tarka spániel lesz a segítőtársam.

(folytatjuk...)