Kiskutyám játék közben agresszív

Van egy 4 hónapos puli-tacskó keverék kölyök kutyánk, aki kb. egy hónapja lakik nálunk. Mivel még kölyök, így nagyon szertelen, eleven és játékos. Mindent megrág, de ez valahogy így is van rendjén. Én szeretnék sokat törődni vele, de amikor játszunk, vagy ha csak kint vagyok vele a kertben, akkor néha változik a viselkedése és ok nélkül agresszívan nekem jön, morog, ugat, harapdálni akar(vagyis harapdál is), és hiába emelem olyankor fel a hangom, vagy dobbantok előtte, vagy lököm el magamtól, hogy hagyja abba, attól még vadabb lesz. Szeretnék érdeklődni, hogy van e erre valamilyen helyes megoldás? Mert nem tudom kezelni ezt a helyzetet.

Előre is köszönöm!

Normális, hogy a kölyök kutyák játék közben morognak.
A morgás nem agresszió, hanem az agresszió végső megjelenési formájához vezető út egyik "figyelmeztető" formája.
Az már másik kérdés, hogy ezt a morgást meddig érdemes eltűrnie a gazdinak, később milyen domináns vagy agresszív magatartásformák kialakulásához fog vezetni.
Ez esetben az lenne szerencsés, ha a plüss állatokkal szembeni morgást a "megengedett" kategóriába sorolná, de a gazdival és különösképpen a fajtársakkal szembeni morgást szigorúan a "TLOS" kategóriába.
Az utóbbi előbb-utóbb baleset forrása lehet !!!
Vannak esetek amikor a kutya nem érti meg a különbséget, ilyenkor egyszerűen minden morgást meg kell tiltani, neveléssel minden morgásról le kell szoktatni.

A kölyökkori élmények szerepe a megelőzésben

Egyre több kutyaiskola próbálkozik több-kevesebb szakértelemmel és sikerrel bevezetni ezt a nagyon fontos szolgáltatást. A szabad, nem korlátozott (póráz nélküli!), de szakszerű ellenőrzés alatt tartott, folyamatos kontaktusfelvételi lehetőség és közös játék, más (különböző nemű, méretű, fajtájú) kutyákkal és emberekkel az egyik fő megelőzési lehetősége a későbbi agresszió kialakulásának. Statisztikailag bizonyított tény, hogy azok a kutyusok, amelyek 8-10 hetes kortól hetente két alkalommal, négy héten keresztül szakmailag jól irányított, maximum hat kutyával végzett csoportos, kizárólag pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel "kutyaóvodai" foglalkozásokon vesznek részt, csak szélsőséges esetben válhatnak később agresszívvá. Egy-egy játékos kölyökkutya-foglalkozáson nagyon sok pozitív fejlődést lehet a kölyökkutyánál elérni, amivel jelentősen csökkenthetőek az esetleges agresszivitásból eredő problémák.

Az olyan sokat emlegetett, de a mindennapi gyakorlatban, közel sem annyira jól kivitelezett szocializációnak és a kutya agresszivitásra való hajlamának összefüggését nem lehet jobban összefoglalni, mint Ray Coppinger teszi "Dogs" (kutyák) című, négy évtizednyi tenyésztői, biológusi, kutyaszánversenyzői tapasztalatait összefoglaló munkájában: "Egy kölyökkutya, amelyik ingerszegény környezetben, fajtársaival való kontaktus nélkül nő föl, kifejlett korára kisebb térfogatú aggyal rendelkezik, mint ellenkező kölyökkort megélő, hasonló társa. Az ilyen ingerszegény környezetből kikerülő kutyakifejlett korában erős és nagy mennyiségű környezeti hatás alatt nem tud már ezekből tanulni, mert nincs meg hozzá az agyában az ehhez szükséges mennyiségű idegszál-összeköttetés. Mire egy kutya eléri a 16 hetes kort, addigra vagy teljesen kifejlődött nála a helyes szociális magatartáshoz szükséges összes idegrendszeri kapcsolat, vagy nem, de ez után már lehetetlen az agynak az ezirányú fejlődése". Tehát ebben az esetben a kutya élete végéig nem kellően szocializált állapotú marad, és ezáltal örökös potenciális veszélyforrást jelenthet az agresszívvá válás területén.

Az agresszív kutya kezelési lehetőségei

Varázsszer vagy csodamódszer nincs, mert az agresszió ellen nincs teljes és tökéletes végeredményt adó gyógymód. Az agresszivitásban megmutatkozó, berögződött megszokást csak nagyon nehezen és lassan lehet kitörölni az állat viselkedésrepertoárjából. Sok esetben még gyakori visszaesések is nehezítik a folyamatot, amikor az agresszív megnyilvánulást esetleges pótolandó másik cselekvés nem hozza meg számára a kívánt eredményt. Talán egyetlen más viselkedési problémára sem igaz annyira, mint az agresszivitásra, hogy csak a kutya egyéni helyzetére és körülményeire szabott tréning és terápiaprogram hozhat igazán jó eredményt.
A szóba jöhető módszerek egy kutya agresszív megnyilvánulásainak csökkentésére:

- tréning a klasszikus és operatív módszerek kombinációjával;
- deszenzibilizálás;
- ellenkondicionálás;
- klikkertréning;
- gyógyszeres kezelés;
- Bach-virágterápia;
- homeopatikus szerek;
- sterilizálás/kasztráció;
- ASP (antistressz-program);
- a kutya fizikai és szellemi igényeinek tökéletes kielégítése.

A különféle szervi megbetegedések, belső fájdalmak erősen befolyásolják a kutya központi idegrendszerét, ennek következtében viselkedési változásokat, sok esetben növekvő agresszivitást válthatnak ki a kutyában. Ezért fontos, hogy mielőtt az agresszivitás kezelésének módját a gazdi eldönti, alapos állatorvosi ellenőrzést végeztessen a kutyán.