Jamesden! Én lehet, hogy tudok Neked patit szerezni.. Illetve a barátodnak. Szóval menj ide: www.index.hu/forum, itt regisztráld magad és keresd meg az Állati! fórumban a Nade kinek van patknya? fórumot. Itt rengetegen tudnak majd Neked segíteni! :) Sok szerencsét! :)

Nem sikerült elküldenem az írásomat a fórumba... :( Van valamilyen korlát, hogy hány karaktert lehet küldeni maximum? Bár szerintem nem volt olyan hosszú, amit írtam.

Pár napja (másfél hete kb.) én is szert tettem két patira. Tündériek! :) Pedig úgy gondoltam mindig, hogy undorodok a patkánytól... Nekem soha nem kellene patkány - meg voltam róla győződve. Aztán egyszer olyankor tévedtem be az állatkereskedésbe, amikor éppen ott "lakott" egy paticsalád. Egy anya, egy apa, és a gyerekek. És mindkettőt szoptatta a kicsiket! :) Persze a fiú pati nem szoptatta, de a kicsik ugyanúgy őalatta is gyülekeztek, mint az anyjuk alatt. Ez annyira érdekes volt! Lehet, hogy csak nekem, aki még sosem látott azelőtt ilyet, de számomra meglepő és egyben megható is volt. Ráadásul a kölykök nem is mind attól az anyától voltak, de elfogadta azokat a kölyköket is, akiknek a mamája meghalt. Ez a családcentrikusság volt, ami megfogott bennük, és rögtön tudtam, hogy nekem is lesz patim. Szerelem első látásra... :) Viszont tudtam, hogy a szüleim nem engednek be, ha látják, hogy patkány van nálam... Ki kellett találni valamit, úgyhogy a ház előtt betettem a patikat egy szatyorba. Anyám a kalitkát persze így is észrevette, és mikor meglátta, elkezdett sikoltozni, hogy mit hozok már megint (ugyanis rengeteg más állatom is van már). Azt füllentettem, hogy majd rizspintyek lesznek benne. :) Aztán gyorsan felvittem a patikat a szobámba, és kiszabadítottam őket. Az ágyamra tettem őket, nagyon jól elvoltak rögtön velem és a barátommal, egy picit sem féltek. Annyira aranyosak voltak, hogy nem birtam ki, hogy meg ne mutassam mégis őket anyunak... :) Persze rögtön gyanakodva nézte a hosszú farkincákat, és kérdezte, mi az. Nem akartuk megmondani, azt mondtuk, hogy nem tudjuk a nevét. De végül azért megmondtam, kicsit átlátszó trükk lett volna. :) Naná, hogy nem lelkesedett, enyhén szólva... De nem érdekelt túlzottan, a patik vannak, élnek és virulnak. :) Nagyon szórakoztató kis jószágok, még akkor is, amikor a kalitkájukban vannak, nem az ágyamon. Párszor összepisiltak és összekakiltak már, de ilyen az élet. :) Az volt nekem a legérdekesebb, ahogy a kalitka rácsain mászkálnak teljesen természetes módon. A függőleges rácsokon... Tényleg nagyon ügyes légtornászok! A másik érdekes dolog az volt számomra, ahogyan alszanak: nem gubóznak össze, mint a hörik, hanem kinyúlnak, mint mondjuk egy kutya. Vagy kihasalnak teljesen, vagy félig az oldalukon fekszenek. Múlt éjjel meg mintha a rácson kapaszkodva aludtak volna. Lehetséges ez, vagy csak álmodtam? :) Mikor mentem pisilni, akkor láttam így őket, megsimogattam a hasukat, és nem mozdultak meg különösebben, csak úgy voltak ott továbbra is. És amikor visszafelé jöttem, akkor is teljesen ugyanez történt. Furcsa volt... :) Ja, és a nagynénémnek is megmutattam őket egyik nap. Mikor meglátta őket, megsimogatta, hogy "jaj de aranyos!", de mikor megmondtam neki, hogy patkány, akkor persze "fujj, vidd innen!" Szerintem ez tipikus... Pedig ezek a kis jószágok a legédesebbek a világon! Üdvözöl titeket a képt patkányka: Matyi és Panni.

Pár napja (másfél hete kb.) én is szert tettem két patira. Tündériek! :) Pedig úgy gondoltam mindig, hogy undorodok a patkánytól... Nekem soha nem kellene patkány - meg voltam róla győződve. Aztán egyszer olyankor tévedtem be az állatkereskedésbe, amikor éppen ott "lakott" egy paticsalád. Egy anya, egy apa, és a gyerekek. És mindkettőt szoptatta a kicsiket! :) Persze a fiú pati nem szoptatta, de a kicsik ugyanúgy őalatta is gyülekeztek, mint az anyjuk alatt. Ez annyira érdekes volt! Lehet, hogy csak nekem, aki még sosem látott azelőtt ilyet, de számomra meglepő és egyben megható is volt. Ráadásul a kölykök nem is mind attól az anyától voltak, de elfogadta azokat a kölyköket is, akiknek a mamája meghalt. Ez a családcentrikusság volt, ami megfogott bennük, és rögtön tudtam, hogy nekem is lesz patim. Szerelem első látásra... :)

Pár napja (másfél hete kb.) én is szert tettem két patira. Tündériek! :) Pedig úgy gondoltam mindig, hogy undorodok a patkánytól... Nekem soha nem kellene patkány - meg voltam róla győződve. Aztán egyszer olyankor tévedtem be az állatkereskedésbe, amikor éppen ott "lakott" egy paticsalád. Egy anya, egy apa, és a gyerekek. És mindkettőt szoptatta a kicsiket! :) Persze a fiú pati nem szoptatta, de a kicsik ugyanúgy őalatta is gyülekeztek, mint az anyjuk alatt. Ez annyira érdekes volt! Lehet, hogy csak nekem, aki még sosem látott azelőtt ilyet, de számomra meglepő és egyben megható is volt. Ráadásul a kölykök nem is mind attól az anyától voltak, de elfogadta azokat a kölyköket is, akiknek a mamája meghalt. Ez a családcentrikusság volt, ami megfogott bennük, és rögtön tudtam, hogy nekem is lesz patim. Szerelem első látásra... :) Viszont tudtam, hogy a szüleim nem engednek be, ha látják, hogy patkány van nálam... Ki kellett találni valamit, úgyhogy a ház előtt betettem a patikat egy szatyorba. Anyám a kalitkát persze így is észrevette, és mikor meglátta, elkezdett sikoltozni, hogy mit hozok már megint (ugyanis rengeteg más állatom is van már). Azt füllentettem, hogy majd rizspintyek lesznek benne. :) Aztán gyorsan felvittem a patikat a szobámba, és kiszabadítottam őket. Az ágyamra tettem őket, nagyon jól elvoltak rögtön velem és a barátommal, egy picit sem féltek. Annyira aranyosak voltak, hogy nem birtam ki, hogy meg ne mutassam mégis őket anyunak... :) Persze rögtön gyanakodva nézte a hosszú farkincákat, és kérdezte, mi az. Nem akartuk megmondani, azt mondtuk, hogy nem tudjuk a nevét. De végül azért megmondtam, kicsit átlátszó trükk lett volna. :) Naná, hogy nem lelkesedett, enyhén szólva... De nem érdekelt túlzottan, a patik vannak, élnek és virulnak. :) Nagyon szórakoztató kis jószágok, még akkor is, amikor a kalitkájukban vannak, nem az ágyamon. Párszor összepisiltak és összekakiltak már, de ilyen az élet. :) Az volt nekem a legérdekesebb, ahogy a kalitka rácsain mászkálnak teljesen természetes módon. A függőleges rácsokon... Tényleg nagyon ügyes légtornászok! A másik érdekes dolog az volt számomra, ahogyan alszanak: nem gubóznak össze, mint a hörik, hanem kinyúlnak, mint mondjuk egy kutya. Vagy kihasalnak teljesen, vagy félig az oldalukon fekszenek. Múlt éjjel meg mintha a rácson kapaszkodva aludtak volna. Lehetséges ez, vagy csak álmodtam? :) Mikor mentem pisilni, akkor láttam így őket, megsimogattam a hasukat, és nem mozdultak meg különösebben, csak úgy voltak ott továbbra is. És amikor visszafelé jöttem, akkor is teljesen ugyanez történt. Furcsa volt... :) Ja, és a nagynénémnek is megmutattam őket egyik nap. Mikor meglátta őket, megsimogatta, hogy "jaj de aranyos!", de mikor megmondtam neki, hogy patkány, akkor persze "fujj, vidd innen!" Szerintem ez tipikus... Pedig ezek a kis jószágok a legédesebbek a világon! Üdvözöl titeket a képt patkányka: Matyi és Panni.

Nem tudom, én nem tudok ilyen korlátról... lehet, hogy sokáig írtad... Ha ide írsz és sokat akarsz írni, akkor érdemes, időnként egy ctrl+c-t nyomni, hogy ha elveszik, akkor is vissza tudd másolni... Próbáld meg mégegyszer, esetleg részletekben!

Kedves neverhood, nagyon szépen köszönöm, futok az Index-re

Ej. juh, hát nem azt írtam, hogy a győri levegő árt a patinak, hanem azt, hogy az OTT VÁSÁROLT (nem Pesten) patik LEHET!! hogy betegen kerülnek kereskedőhöz:((((

Pár napja (másfél hete kb.) én is szert tettem két patira. Tündériek! :) Pedig úgy gondoltam mindig, hogy undorodok a patkánytól... Nekem soha nem kellene patkány - meg voltam róla győződve. Aztán egyszer olyankor tévedtem be az állatkereskedésbe, amikor éppen ott \"lakott\" egy paticsalád. Egy anya, egy apa, és a gyerekek. És mindkettőt szoptatta a kicsiket! :) Persze a fiú pati nem szoptatta, de a kicsik ugyanúgy őalatta is gyülekeztek, mint az anyjuk alatt. Ez annyira érdekes volt! Lehet, hogy csak nekem, aki még sosem látott azelőtt ilyet, de számomra meglepő és egyben megható is volt. Ráadásul a kölykök nem is mind attól az anyától voltak, de elfogadta azokat a kölyköket is, akiknek a mamája meghalt. Ez a családcentrikusság volt, ami megfogott bennük, és rögtön tudtam, hogy nekem is lesz patim. Szerelem első látásra... :) Viszont tudtam, hogy a szüleim nem engednek be, ha látják, hogy patkány van nálam... Ki kellett találni valamit, úgyhogy a ház előtt betettem a patikat egy szatyorba. Anyám a kalitkát persze így is észrevette, és mikor meglátta, elkezdett sikoltozni, hogy mit hozok már megint (ugyanis rengeteg más állatom is van már). Azt füllentettem, hogy majd rizspintyek lesznek benne. :) Aztán gyorsan felvittem a patikat a szobámba, és kiszabadítottam őket. Az ágyamra tettem őket, nagyon jól elvoltak rögtön velem és a barátommal, egy picit sem féltek. Annyira aranyosak voltak, hogy nem birtam ki, hogy meg ne mutassam mégis őket anyunak... :) Persze rögtön gyanakodva nézte a hosszú farkincákat, és kérdezte, mi az. Nem akartuk megmondani, azt mondtuk, hogy nem tudjuk a nevét. De végül azért megmondtam, kicsit átlátszó trükk lett volna. :) Naná, hogy nem lelkesedett, enyhén szólva... De nem érdekelt túlzottan, a patik vannak, élnek és virulnak. :) Nagyon szórakoztató kis jószágok, még akkor is, amikor a kalitkájukban vannak, nem az ágyamon. Párszor összepisiltak és összekakiltak már, de ilyen az élet. :) Az volt nekem a legérdekesebb, ahogy a kalitka rácsain mászkálnak teljesen természetes módon. A függőleges rácsokon... Tényleg nagyon ügyes légtornászok! A másik érdekes dolog az volt számomra, ahogyan alszanak: nem gubóznak össze, mint a hörik, hanem kinyúlnak, mint mondjuk egy kutya. Vagy kihasalnak teljesen, vagy félig az oldalukon fekszenek. Múlt éjjel meg mintha a rácson kapaszkodva aludtak volna. Lehetséges ez, vagy csak álmodtam? :) Mikor mentem pisilni, akkor láttam így őket, megsimogattam a hasukat, és nem mozdultak meg különösebben, csak úgy voltak ott továbbra is. És amikor visszafelé jöttem, akkor is teljesen ugyanez történt. Furcsa volt... :) Ja, és a nagynénémnek is megmutattam őket egyik nap. Mikor meglátta őket, megsimogatta, hogy \"jaj de aranyos!\", de mikor megmondtam neki, hogy patkány, akkor persze \"fujj, vidd innen!\" Szerintem ez tipikus... Pedig ezek a kis jószágok a legédesebbek a világon! Üdvözöl titeket a képt patkányka: Matyi és Panni.

Az én gyilkolászós patim is Győrből származik.

jamesdean: nem úgy gondoltam, szal épp azt akartam kifejezni (ezekszerint rém rosszuil fogalmazok) hogy Pesten lehet venni, ott semmi gond nincs velük. Bocsi h nem tudom magam kifejezni ;-)

Sziasztok! Kb. másfél-két hete én is szert tettem két patira. Tündériek! :) Pedig úgy gondoltam mindig, hogy undorodok a patkánytól... Nekem soha nem kellene patkány - meg voltam róla győződve. Aztán egyszer olyankor tévedtem be az állatkereskedésbe, amikor éppen ott "lakott" egy paticsalád. Egy anya, egy apa, és a gyerekek. És mindkettőt szoptatta a kicsiket! :) Persze a fiú pati nem szoptatta, de a kicsik ugyanúgy őalatta is gyülekeztek, mint az anyjuk alatt. Ez annyira érdekes volt! Lehet, hogy csak nekem, aki még sosem látott azelőtt ilyet, de számomra meglepő és egyben megható is volt. Ráadásul a kölykök nem is mind attól az anyától voltak, de elfogadta azokat a kölyköket is, akiknek a mamája meghalt. Ez a családcentrikusság volt, ami megfogott bennük, és rögtön tudtam, hogy nekem is lesz patim. Szerelem első látásra... :) Viszont tudtam, hogy a szüleim nem engednek be, ha látják, hogy patkány van nálam... Ki kellett találni valamit, úgyhogy a ház előtt betettem a patikat egy szatyorba. Anyám a kalitkát persze így is észrevette, és mikor meglátta, elkezdett sikoltozni, hogy mit hozok már megint (ugyanis rengeteg más állatom is van már). Azt füllentettem, hogy majd rizspintyek lesznek benne. :) Aztán gyorsan felvittem a patikat a szobámba, és kiszabadítottam őket. Az ágyamra tettem őket, nagyon jól elvoltak rögtön velem és a barátommal, egy picit sem féltek. Annyira aranyosak voltak, hogy nem birtam ki, hogy meg ne mutassam mégis őket anyunak... :) Persze rögtön gyanakodva nézte a hosszú farkincákat, és kérdezte, mi az. Nem akartuk megmondani, azt mondtuk, hogy nem tudjuk a nevét. De végül azért megmondtam, kicsit átlátszó trükk lett volna. :) Naná, hogy nem lelkesedett, enyhén szólva... De nem érdekelt túlzottan, a patik vannak, élnek és virulnak. :) Nagyon szórakoztató kis jószágok, még akkor is, amikor a kalitkájukban vannak, nem az ágyamon. Párszor összepisiltak és összekakiltak már, de ilyen az élet. :) Az volt nekem a legérdekesebb, ahogy a kalitka rácsain mászkálnak teljesen természetes módon. A függőleges rácsokon... Tényleg nagyon ügyes légtornászok! A másik érdekes dolog az volt számomra, ahogyan alszanak: nem gubóznak össze, mint a hörik, hanem kinyúlnak, mint mondjuk egy kutya. Vagy kihasalnak teljesen, vagy félig az oldalukon fekszenek. Múlt éjjel meg mintha a rácson kapaszkodva aludtak volna. Lehetséges ez, vagy csak álmodtam? :) Mikor mentem pisilni, akkor láttam így őket, megsimogattam a hasukat, és nem mozdultak meg különösebben, csak úgy voltak ott továbbra is. És amikor visszafelé jöttem, akkor is teljesen ugyanez történt. Furcsa volt... :) Ja, és a nagynénémnek is megmutattam őket egyik nap. Mikor meglátta őket, megsimogatta, hogy "jaj de aranyos!", de mikor megmondtam neki, hogy patkány, akkor persze "fujj, vidd innen!" Szerintem ez tipikus... Pedig ezek a kis jószágok a legédesebbek a világon! Üdvözöl titeket a képt patkányka: Matyi és Panni.

Pár hete nekem is van két patim, Matyi és Panni. Sosem gondoltam volna, hogy valaha nekem patkányaim lesznek, de most egyértelműen ők a kedvenceim az összes állatkám közül. Olyan édesek, ahogy harapdálják az ujjamat, de arra mindig nagyon vigyáznak, hogy igazából ne harapjanak belém. Azt megfigyeltétek már valamelyiken, hogy úgy is tudnak aludni, hogy a ketrec rácsán fogózkodva lógnak? Vagy csak az enyémek ilyen "fura szerzetek"? :)

Az én Müzlim néha úgy alszik, hogy kilógatja a fejét a házikójából (ahogy néha a kutyusok és pihennek).

Sziasztok! Nekem 1éve van patkányom.Momónak hívják. Hát nem tom WildRose az enyém nem szokott a rácson lóva aludni :-)

Hát, akkor lehet, hogy nem aludtak, de mindenesetre nagyon mozdulatlanok voltak. :)

Nekem néha ráfekszik a rácsra (emeletes ketrec) és csak lóg... Sztem szoktak így aludni :) Biztos kényelmes...

Sziasztok! Nem regota vagyok patkeszos de most van egy problemam amire valaszt keresek. Ha minden igaz fiu a patkim s sajna egyedul van de ha hazaerek ki szoktam engedni s ilyenkor az iroasztalon rohangalt. Volt egy lepcsoje konyvekbol odatelepitve mert kulonben nem mert lejonni az akvarium tetejerol.Bezzeg az asztalrol mar 3x leugrott ami min.4szer olyan magas... Szoval a kerdes:eszrevettem hogy valami szaglik arrafele s korabban is lattam mar hogy neha el el csöppent par cseppet. Hat a konyvek irto budosek lettek ettol a csopogtetestol.Igy most be lett szuntetve-viszont sajnalom mert igy nem merem sehova nagyon kiengedni.Ertem ezalatt butor-ilyesmi. Olyan meg nem fordult elo hogy valoban odapisilt volna valahova nagy tocsaban.Szerencsere bogyos balesetek sem tortentek-ellentetben a nevevel(Bogyo). Ez normalis vagy elkepzelheto hogy valami all a hatterben?Amugy nagyon kedves szelid az elejeteol fogva örömmel maszkal rajtunk,nagyon kivancsi s nagy gyujtogeto. Szoval ha valakinek van otlete ezzel kapcsolatban,irjon. Elore is koszi!

Juh: nekem nem ráfeküdt a rácsra, hanem föggőlegesen lógott rajta (kapaszkodva). :) Amúgy vettem Matyi és Panni mellé egy fehér kis patit is, kislány ő is, de még nincs neve. Nincs ötletetek? Olyan édesen aludtak így hárman! A két nagyobb egymás mellett feküdt, a kicsi meg rajtuk keresztben... Meg kell őket zabálni, annyira édesek! :)

Sziasztok! Kedves WildRose! Ha jól értem, akkor együtt tartasz 1 hím és két nőstény patit. Belegondoltál, hogy 3 hetente mind a két nőstényed elleni fog? De nem ám egy-két darabot, nálam a legtöbb idáig 19 volt, a legkevesebb 15. Aranyosak így együtt, de például a hím a nőstényt a szülés után rögtön újra befedezi. Ildi