El sem hiszem: megérkeztek Csipi Mama csőrikéi - exkluzív fotókkal

El sem hiszem: megérkeztek Csipi Mama csőrikéi - exkluzív fotókkal
Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen boldognak és elégedettnek az én kis drágaságomat! Igazán szép gyerkőcöknek adott életet! 

MAMAGÁJ ÉS PAPAGÁJ

A két kis hullámos gyerkőc, Csipike és Csupika, szerencsésen felnőttek a legutóbbi mesék óta.
2008 tavaszán két fészekaljból összesen nyolc fiókájuk született, akik közül hetet sikeresen föl is neveltek. Az „unokáimat” kénytelen voltam elajándékozni (remek gazdikat találtam mindegyiküknek), ám a történeteik itt maradtak velem: ha belenézek a blogba, szinte látom magam körül a kis gazfickókat.


papagaj-kotlik


Bár nem tűzött kokárdát a bögyöcskéjére (pedig milyen jól mutatott volna a sárga tollain), a maga módján igencsak megünnepelte március tizenötödikét az én drága kicsi tündérem. Ugyanis kirepült – hosszú hetek óta először!  Csak láttátok volna azt a boldogságot! 

Szegénykém pont egy hónapja, február 15-én tojta meg Benőkét: azóta biztos, hogy egyetlen egyszer sem repült ki a kalitkából. De nekem úgy rémlik, hogy már előtte is napokig csak a fészket őrizte. Úgyhogy a mai kirepülés legalább egyhónapos, önkéntes rabság végét jelentette. Egy hónap nagyon hosszú idő egy ilyen pici madárka rövid kis életében: rajtam már átsuhant párszor a félelem, hogy vajon egyáltalán képes lesz-e szárnyra kelni még az én kis boszorkányom, mire végre fölcseperednek a fiókái. Hogy Csipikém ennél sokkal okosabb, és már közben is ad magának némi szabadságot, az a lehetőség meg se fordult a fejemben. Pedig így lett.  Úgy látszik, Hullámoséknál nem azt kell megvárni, míg az ÖSSZES gyerkőc magára hagyhatóvá fejlődik, hanem csak azt, míg a legidősebbek megnőnek annyira, hogy rájuk lehessen bízni a kicsiket. Micsoda merészség! Hiszen Lujzika még csak tegnap született!!!

 

papagaj-szuletik


Csipike azonban nem olyan aggodalmas fajta, mint a Szárnyatlan Mami, és – úgy látszik – meglehetősen sportosan neveli a gyerekeit. Benőkével megbeszélte a tennivalókat, és husss! – már röpült is! 

Később volt alkalmam saját szememmel meggyőződni róla, hogy Benőke és Döncike milyen remek bébicsőszök: bekukucskáltam az odúcskába Csipi Mama távollétében, és azt láttam, hogy Lujzika meg Malvinka éppen önfeledten viháncolnak a forgácsban, picit távolabb a testvérkéiktől. Mire azonban egyáltalán felfogtam volna, hogy mit látok, Benőke és Döncike már be is gyűjtötték őket : látva a veszélyt (engem), azonnal rávetették magukat a kicsikre, és késznek mutatkoztak a testükkel megvédeni őket a gaz betolakodó ellen. Csipi Mama igazán büszke lehet a nevelésére: remek fiacskái vannak!

 

bebi-papagajok


A bekukkantás egyébként Csipikém tudtával és engedélyével történt, amikor már visszatért a kalitkába a röpködésből, de még nem ment be az odúba, hanem boldog és elégedett képpel ejtőzött a kedvenc ülőrúdján.

Meg se rezzent, hogy fölnyitom az odúcska tetejét: inkább mintha büszkeség lett volna a kis képén, hogy „ugye, milyen édesek?” Utána nem győztem gratulálni neki, hogy valóban.

Azt meg talán mondanom sem kell, hogy maga a kirepülés engem igencsak megrémített: mivel nem ismerem még az idevágó szokásokat, rögtön a frász jött rám, hogy jézusmária, Csipike otthagyta a fészkét.  

Azt is ijesztőnek találtam, hogy az odúból egy árva hangocskát se hallottam végig, míg Csipike röpködött. Pedig ez nem volt kevés idő : kint volt legalább tíz percig. A pincurkák addig mélyen hallgattak – pedig máskor szinte szünet nélkül hallom a tündéri kis hangocskákat, éjjel-nappal.

Mindegy: volt annyi eszem, hogy maradtam a fenekemen (épp a rekamién olvastam), és nem mozdultam a helyemről, míg Csipikém kint röpködött. Nem akartam elrontani az örömét – abban az esetben, ha ez a kirepülés mégis NORMÁLIS. Ha meg nem normális, akkor úgyis mindegy… Hála Istennek: bizonyára normális volt, mert tízpercnyi szabad randalírozás után az én kis angyalkám kötelességtudóan visszatért szolgálati helyére. De hogy addig mit művelt – hát azt látnotok kellett volna!!!

madar-fiokak


Utoljára kisgyerekkorukban röpködtek ilyen boldogan és önfeledten a picinyeim, amikor még maga a repülés tudománya volt a Nagy Felfedezés, és éppen csak ismerkedtek a szoba légterével meg a saját képességeikkel. Azóta már rég leszoktak arról, hogy csak úgy, magáért a röpködésért röpködjenek. Most viszont szinte le sem ültek az ágakra egy pillanatra sem (pedig Csipi láthatóan azt is élvezte: némi gyors tollászkodást az imádott ágain), hanem keringtek és keringtek a fejem fölött, fáradhatatlanul. Csupika is rém boldog volt, hogy nem egyedül rója a köröket, Csipi meg valósággal eszét vesztette a gyönyörűségtől, hogy ilyen hosszú szünet után végre megmozgathatja egy kicsit a szárnyait. 

Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen boldognak és elégedettnek az én kis drágaságomat! Még akkor is fülig ért a csőröcskéje, amikor már bent ült a kalitkában, és pihente a repülés fáradalmait. Evett is aztán annyi almás tojást a hazatérés örömére, hogy már szinte aggódtam a gyomorrontás miatt ! Ez azóta is így van: Csupival szinte verekszenek a lágyeleségért, amit korábban nem volt hajlandó megenni egyikük sem. Csupika most már jó ideje eszi rendesen, de Csipinek mostanában se nagyon ízlett. Ma viszont ölik egymást érte, egész nap.  

Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a Nagy Zabáláshoz én is kellek: Csupi még csak-csak hajlandó a helyén is megtalálni a tojásos etetőcskét, de Csipikém le nem menne oda világ kincséért sem. Ő csakis és kizárólag úgy hajlandó tojást enni, ha a tálka a markomban van, a Szép Sárga Popó pedig az ujjamon. Valószínűleg így érzi magát biztonságban, mert bizony Csupika még az ujjamról is sokszor megpróbálja elzavarni szegény kis éhező asszonykáját. 

Vagyis egy szavunk se lehet (csak el ne kiabáljam, mert hiszen még nincs vége): nálunk igazán szépre sikeredett ez a március tizenötödike. Csak remélni merem, hogy másokra se hoz bajt, ebben a felbolydult, bolond világban.

Csipike és Csupika további történetei: Babagáj-blog

értékelés