Szaffy, a bájos mosómaci

Szaffy vagyok, egy mosómaci kölyök. Egy hónapja élek együtt a gazdimmal, aki nagyon rendes velem. Olyannyira, hogy egy asztalnál ebédelünk.

Szaffy, a mosómaci

Szaffy vagyok, egy mosómaci kölyök. Egy hónapja élek együtt a gazdimmal, akivel állati jó dolgokat művelünk. Nagyon rendes a gazdim, egyenrangú családtagnak tekint engem is. Még ebédelhetek is velük az asztalnál. A perzsacicájuk, Mirmur viszont nem ehet az asztalnál, ezért nem is vagyok a szíve csücske. Amikor a gazdival sétálunk fölfelé az emeletre, szinte felnyársal a szúrós tekintetével, annyira irigykedik rám.

Azért a mackóélet sem fenékig tejfel, mert nekem meg a kutyákkal gyűlik meg a bajom, amikor állatorvoshoz megyünk. Jújj, rossz rágondolni is, de amikor beparázok, a gazdim mindig megnyugtat, hogy "neeem lesz seeeemmi baj". Na jó, ez legtöbbször így is van. Kivéve azt, amikor egy olyan bökős tüskeféle izével akad dolgom. Hú, az nagyon veszélyes ám. Legalábbis én félek tőle nagyon.

A városban sétálás is nagyon izgi dolog. Olyankor mindenki engem bámul. Legszívesebben odaszólnék az embereknek, hogy "Hé, nem láttatok még mosómacit?!" A legrosszabb az, hogy mindig odajönnek hozzánk és megsimiznek a koszos tenyerükkel!! A gazdi szerint ez azért van, mert még nem láttak soha sem olyan ari macit mint én. Na, ezzel én is egyetértek! Nagyokat szoktunk sétálni abban az utcában, ahol mi lakunk. Bár én annyira nem rajongok ezért az "erőltetett menetért", de a gazdim azt mondja, hogy le kell dolgozni azt a sok banános joghurtot, amit megeszem. Na de őszintén, egy kölyök macinak reggelire 5 doboz joghurt, az sok? Szerintem egyáltalán nem, sőt, én még szívesen ennék többet is, habár néha már az ötödik adagnál úgy érzem, hogy kipukkanok.

Mosómedve a házban?

Amikor a gazdám nincs itthon, akkor is van látogatóm. A ketrecemhez mindig kisétál a kutyusunk, Dolly, az ő nóziját nagyon jól lehet harapdálni és karmolászni, mivel egész jól tűri. Na, persze az is kellett ehhez, hogy a gazdi a lelkére kötötte, ha nekem egy szőrszálam is meggörbül...akkor lesz ne mulass!

Engem sosem bánt a gazdim, mert ha valami rossz fát tettem a tűzre, akkor csak bájosan ránézek, kicsit megbánó szemekkel, és máris minden meg van oldva. Ezt a tippet ajánlom más házi állatnak is, a siker tutira nem marad el! Ja, és, ha szükségetek van valamire, akkor is csak vegyétek fel a szomorú arckifejezést és már nem is tud neki senki ellenállni. Sok szerencsét!