A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus, korábban Clethrionomys glareolus)

A vöröshátú erdeipockok az egész brit kontinensen elterjedtek, azonban hiányoznak néhány partmenti szigetről, bár néhány szigetnek megvan a maga alfaja, mely még mindig képes lenne a szárazföldi fajtákkal keveredni. A vöröshátú erdeipockok Európa-szerte (kivéve a szélsőséges északi vagy déli területeket) és Kelet-közép Ázsiában elterjedtek. A vöröshátú erdeipocok a legkisebb a Nagy-Britanniában élő pocokfajták közül, és az erdei egér után valószínűleg Nagy-Britannia leggyakoribb rágcsálója. Nagy-Britannia-szerte széles körben elterjedtek, és az 1950-es években véletlenül kerültek Írország dél-nyugati részére.

Mindegyik vöröshátú erdeipocoknak megvan a saját területe, melyet vizelettel jelöl meg és általában nem merészkedik 45 m távolabbra a fészkétől. A hímek szélesebb körben elkóborolnak mint a nőstények, kis alagutakat vágva a fűbe, így nappal láthatatlanul szerezhetik be az élelmet. A fészket puha talajba ássák, normális esetben egy nagy fa vagy cserje gyökerei közé, melynek több bejárata is van a felszínre.

Élőhelyei lomblevelű erdők, cserjések, sövények és néha kertek, ahol sok a rejtekhely és az élelem. Főleg füvön, gyökereken, gyümölcsökön mint pl. almán, magokon, továbbá rovarokon és földigilisztán él. Főleg nappali állat, maximális élettartama 18 hónap.

• Fej és test hosszúsága. 8-12 cm
• Súlya: 15-40 g

A vöröshátú erdeipockot könnyen meg lehet különböztetni a többi pocoktól a rozsdaszínű bundája és a hosszú farka miatt. Szokásaiban is különbözik a közönséges pocoktól, mely főleg a mezőkön fordul elő és gabonát valamint gazok magvait eszi. A vöröshátú erdeipocok 4-5 hetes korára lesz ivarérett, mivel, akárcsak a legtöbb rágcsáló, rövid élettartama van. Néhányuk lehet, hogy csak néhány hónapig él, míg mások elérik a maximális 2 éves élettartamot.

A nőstény pocok gyakran 4-5 almot is világra hoz egyetlen év alatt. A párzási időszak április és október között van, tavasszal kezdődik és júniusban éri el a tetőpontot. A nőstény 16-18 napos vemhesség után szül 3-6 vak, csupasz kölyköt a földalatti fészekbe, melyet fűvel, mohával és tollakkal bélel ki. A kicsiket két vagy három hét után választják el az anyatejtől, 14 nap elteltével látni kezdenek és kb. 9 hetesen lesznek függetlenek, de azoknak, akik a szezon elején születnek, több mint a fele elpusztul 4 hónapos korában. Néhány hónaposan már nemzőképesek, és az első alomból származó nőstények később ugyanabban az évben már képesek a saját almuk létrehozására.

A vöröshátú erdeipockok ellenségei főként a baglyok, menyétek és a rókák.