A pomerániai spicc

A pomerániai spiccnek ugyanazok az ősei, mint a szamojédhez, a shipperkéhez vagy a farkas spicchez hasonló sok más sarkvidéki kutyafajtának. Ezeket a régóta tenyésztett spicc fajtákat őrzésre és szánhúzásra használták, bár a legkisebbeket gyakran társként tartották. Ebben a szakaszban a pomerániai spicc súlya valószínűleg 13 kilogramm volt.

Európa számos részén ezt a kutyafajtát tovább fejlesztették és különböző néven vált ismertté. Olaszországban volpino-nak, Franciaországban lulu-nak, Belgiumban farkas spiccnek, Németországban pedig német spiccnek nevezték. Olaszországban évekig számos pomerániai vagy spicc fajtát ismertek. Az ott jellemző fajta élénksárga vagy narancssárga színű volt.

A XVIII. században a pomerániai vagy az akkoriban farkas spiccként ismert fajtát Angliában is honosították, miután felkeltette az angol monarchia érdeklődését. III. György királlyal való házasságkötését követően Sarolta királynő egy nagy fehér pomerániai spiccet vitt magával Angliába 1761-ben.

Ennek ellenére, csak Sarolta unokája, Viktória királynő uralkodásának idején lett a pomerániai spiccből az egyik legnépszerűbb toy kutyafajta. Az uralkodó pomerániai kutyái még tengerentúli utazásokra is elkísérték a királynőt. Külön fülkét készítettek számukra a királyi vonaton. Továbbá saját rendőrrel rendelkeztek, aki biztosította védelmüket és biztonságukat. Viktória királynő kedvenc pomerániai kutyája, Marco társaságát kérte, amikor a halálos ágyán feküdt.

A pomerániai tenyésztők már akkor dolgoztak rajta, hogy finomítsák és miniatürizálják a pomerániai fajtát, és a Sarolta királyné akkor 9-13,6 kilót nyomó kutyáinak ma már csupán 5,5 kilogramm a súlya. Az angol Kennel Klub alapítói 1870-ben tartották első kiállításukat, amelyen abban az évben mindössze három pomerániai vett részt.

Viktória királynő úgy finomította tovább és reklámozta a pomerániai fajtát, hogy Európa különböző országaiból kisebb és különböző színű kutyákat vitt Angliába. Ha számos régi és nagyon ritka kutyás könyvet átlapozunk, megtudjuk, hogy a jelenlegi pomerániai fajta szivárvány színei a kutya korai fejlődési szakaszában nem léteztek. Hivatkozásokat a pomerániai színeiről a „Sportmans cabinet" című magazinban találhatunk, amely 1804-ben jelent meg, és amely említést tesz a pomerániai vagy farkas kutyáról, valamint leírja az akkor létező kutyafajták színeit. „Ezt a fajtát pomerániai vagy farkas spiccnek nevezik, és a színéről annyit írnak, hogy „többnyire halványsárga vagy krémszínű, az alsó testrészein pedig világosabb árnyalatú; létezik még néhány fehér, egy pár fekete, de a pöttyös nagyon ritka.

Általános megjelenése

A pomerániai spicc kicsi, masszív, de ugyanakkor kecses kutya. Még most is őrzi uralkodói dicsőségének minden bűbáját - sűrű, kétféle szőrzettel rendelkezik, vagyis hosszú, durva, felálló fedőszőrzettel és egy puha, gyapjas aljszőrzettel. Farkát egyenesen hordja, nem görbén. A hátához simuló farka egy olyan jellemzője a pomerániai kutyának, ami megkülönbözteti ezt a spicc kutyát a többi spicc fajtától. Szőrzete annyira felálló, hogy eléri a tarkóját. Ez a ragyogó szőrzettel felszerelt farok egy kör alak illúzióját kelti.A fej és a rövid, finom orrnyereg, a közepes méretű mandula alakú szemek, a kicsi, felfelé ívelő fülek és az intelligens, kedves arckifejezése még jobban erősbítik vonzerejét. A pomerániai fajtastandard, „róka arcúként" rögzíti. Ez a bizonyos „ róka arc" már sok zűrzavart okozott azok között, akik nem értik meg, hogy ez az utalás kizárólag az arckifejezésére érvényes. A pomerániai spicc rövid, szilárd testalkatú, vékony csontú, rövid nyakú, csinos és masszív kutya és a macskához hasonló mancsai vannak. Járása alapos, kecses és stílusos.

• Színváltozatai: a pomerániai spicc a szivárvány szinte minden színében megtalálható. Lehet narancssárga, fekete, krémszínű, farkasszürke, csokoládébarna, szürke, fehér, kék, csíkos, merle, cser és tarka.
• Testtömege: a hímek testtömege 1,8 kg és 2 kg között mozog, a nőstény kutyáké 2 kg és 2,5 kg között.
• Marmagassága körülbelül 20 cm.

A pomerániai spicc fajtastandardja abban különbözik a legtöbb fajtától, hogy a szukák valamivel nagyobbak, mint a hímek. A pomerániai kutyának kizárólag egy standard mérete van. Nincsenek miniatűr, toy kutyák vagy öleb pomerániai kutyák. Óvakodj azoktól a "kutyatenyésztőktől", akik ilyen néven reklámozzák állataikat! Biztos lehetsz abban, hogy bárki, aki azt állítja, hogy öleb, miniatűr vagy toy pomerániai kutyája van eladó, az nem egy jóhírű tenyésztő. Azt tanácsolom, hogy mindig jó hírű tenyésztőtől vásárolj kutyát, és ha éppen nem egy ilyennel van dolgod, keresd máshol az új családtagod!

Várható élettartama

A pomerániai átlag élettartama körülbelül 12 év, de az sem szokatlan, hogy néhányan még 15 évesen is boldog életet élnek.Ha rendszeresen gondozod és aktív életet biztosítasz neki, azzal számos egészségügyi problémát megelőzhetsz és lehetővé teszed, hogy kutyusod 15 éven túl is boldog életet éljen. Az ivartalanítása pedig természetesen csökkenti a különböző rákos megbetegedéseket.

Jelleme

A pomerániai egy eleven, vidám, mozgékony és nagyon-nagyon intelligens családtag. Igen kicsi méretének, illetve elevenségének köszönhetően nem ajánlott kiskorú gyerekek mellé. Ezeknek a családoknak inkább egy idősebb kutyust kellene hazavinniük. A 6 és 12 hónap közötti pomerániai kutyakölykök a legideálisabbak. Alkalmasak panel lakásban való tartásra is, olyan gazdik számára, akik készek arra, hogy rendszeres mozgást biztosítsanak nekik, és az idősebb személyek hű, szerető és nagyon intelligens társat találnak bennük.