Tánciskola - heelwork előrefelé

Heelwork, azaz szabadon követés, ma már a dog dancing egyik alkategóriáját jelenti. Ismerkedjünk meg vele és tanítsuk meg a kutyánknak!

A Heelwork to Music manapság a dog dancing egyik alkategóriáját jelenti. A kezdetekkor azonban ez volt az egyetlen név, amivel ezt a sportot illették, hiszen a versenyzők - az obedience-ből kiindulva - eleinte csak heelworköt, azaz szabadon követést mutattak be a zene ritmusára.

Angliában jelenleg is ezt a kifejezést használják a kutyás tánc megjelölésére, amelynek náluk is két ága van: a Musical Freestyle és a Heelwork to Music. Ezt a kissé zavaró helyzetet elkerülendő terjedt el összefoglaló névként Amerikában a Canine Freestyle, Európában pedig a Dog Dancing.

A nehezebb, látványosabb, nagy távolságból irányított gyakorlatokra való törekvés hozta magával a "zenés szabad stílus" kategória bevezetésének igényét. Azonban a freestyle-nak is meghatározó alapja maradt a precíz szabadon követés. Összeköti és átvezeti egymásba az elemeket, közben egy kis szusszanást engedélyez kutyának és gazdának két trükk között, valamint lehetőséget ad a tetszetősen kivitelezett helyváltoztatásra, a ring területének kihasználására.

Akit a kutyázás rejtelmeibe egy kutyaiskola kiképzői vezettek be, valószínűleg nem tartja bonyolult feladatnak a szabadon követést. A kutya bal láb mellett szabályosan halad úgy, hogy jobb válla a vezető bal térdével egy vonalban van és közben a fejét vezetője felé fordítva áhítattal tekint fel rá. Ez a tudás valóban lehet az első lépés a heelwork tanulmányok folyamatában. Ám nézzük meg, hogyan lehet elkezdeni egy tapasztalatlan kutya tanítását.

A legelső és legfontosabb szempont, hogy kényszerítő eszközöket sohasem alkalmazunk, kizárólag pozitív megerősítéssel dolgozunk. Csak így lehet elérni azt, hogy a kutya az előadást is jópofa játéknak tekintse és elejétől végéig felszabadultan vigyorogjon, magával ragadva nézőt és bírót egyaránt.

A dog dancing lényege a mozgás, így egy kűr bemutatása során a kutya csak kivételes esetben kerül ülő helyzetbe. Következésképpen gyakorláskor is - az iskolában megszokott ülés helyett - álló pozíció a kiinduló helyzet. A kutya elhelyezkedhet a gazda előtt, mögött, jobb vagy bal oldalán, illetve a lábai között. Haladhat a gazdával azonos irányba, oldalazhat, illetve közlekedhetnek úgy is, hogy a páros egyik tagja előre megy, a másik pedig hátrál. Mindegyik gyakorlatot célszerű úgy bevezetni, hogy először megtanítjuk a kutyát a kívánt pozícióban állni, illetve - megfelelő vezényszóval történő hívásra - az aktuális alapállást felvenni.

A tanulást legjobb a látványos, ám hihetetlenül egyszerű láb között haladással elkezdeni. "Kisterpeszbe" állunk és egy sajtkockával lábunk közé csalogatjuk a kutyát, úgy, hogy arccal azonos irányba álljunk. Sajtos kezünkkel tudjuk vezérelni a kutya tekintetét - értelemszerűen felfelé. Első feladatunk az, hogy a beállított pózt összekössük egy hangjellel (pl. "Közé"). Ez gyorsan megérthető gyakorlat, egészen hamar el is tudunk indulni, kezdetben néhány lépést totyogva előre, majd lehet próbálkozni nagyobb sebességgel, sőt fordulatokkal, körkörös mozgással is.

Hibázási lehetőség nemigen van, a kutya testének sem elülső, sem hátulsó részével nem tud kifordulni: orrát "rögzítettük" a sajttal, lábaink pedig természetes kordont képeznek. Ugyanezt a pózt használjuk majd a hátrálás bevezető gyakorlataként is.

Felvehetünk olyan fordított állást is, ahol a kutya szemből megy be a gazda lábai közé, fejük ellentétes irányba néz. Ilyenkor a jutalomfalatot vagy labdát tartó kezünket a hátunk mögé tesszük. Ebből a pózból úgy indulunk majd el, hogy a gazda hátrál, a kutya pedig előre lépked. Természetesen - mint minden gyakorlatnál - nagyon fontos a fokozatosság és a sűrű jutalmazás.

Feltételezzük, hogy a kutya tud már bal lábhoz jönni - hogy a gazdát megkerülve, vagy szemből melléfordulva veszi fel a pozíciót, tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy beérkezéskor szorosan mellettünk álljon meg, feje simuljon a lábunkhoz és szemével keresse a gazda tekintetét. Ez a kiindulópont. Az arcra figyelést - mint már említettük - megtaníthatjuk klikkerrel, de elérhetjük számtalan más módon is, az állunk alá helyezett labdától a szájból adott (köpött) jutalomfalatig. Kistermetű kutyánál pl. elég, ha a kezünket figyeli, mert már akkor is felfelé-befelé fordítja a fejét. A jobb lábhoz igazodás tanítása a bal oldalhoz képest tükörképszerűen történik, de persze másik vezényszót használunk (pl. "Mellém").

Gyakorláskor kerüljük a póráz használatát. Az egyik kézben tartott falatkával vagy labdával tökéletesen lehet irányítani a kutya elejét, másik - szabad - kezünkkel pedig a hátsó fertályt tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani.

Mindennapos probléma, hogy a befelé fordított fej miatt a kutya teste nem párhuzamos a menetiránnyal, azaz szabadon követés közben kifordítja a fenekét. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy pl. fal vagy kerítés mellett gyakorlunk, illetve kézzel, vagy hogy ne kelljen lehajolni, bottal akadályozzuk meg a kitérést. A bottal persze vigyázni kell, hogy kizárólag támasszunk, még véletlenül se üssük meg a kutyát!

Fordított heelworknek azt a pozíciót nevezzük, amikor a kutya a gazdával ellentétes irányban áll jobb vagy bal láb mellett. Ilyenkor is felfelé néz, de a kezünkre figyel - mivel arcunkba nem lát. A labdát vagy falatkát a kutyával azonos oldali kézben tartjuk.

Front pozíció az a szituáció, amelynek során a kutya velünk szemben, szorosan előttünk áll illetve halad. Hasonlít ugyan a behíváshoz, de a kutya nem ülhet be elénk. Épp ezért érdemes erre a pozícióra az ismert "Hozzám" helyett új, eltérő vezényszót kitalálni.

Mutatós, de egyszerű gyakorlat, ha a kutya a gazda háta mögött megy. Tanításához öregurasan hátratett kezünkbe rejthetjük el a jutalomfalatot, vagy váll fölött hátralógathatunk egy zsinóros labdát. Ha a motivációs eszközt magasabbra emeljük, rávehetjük a kutyát arra, hogy hátunkra támaszkodva két lábra álljon, sőt akár lépegessen mögöttünk.

Már az eddig leírtakból is látható, hogy az alapelemek nagy száma miatt előbb-utóbb rengeteg vezényszóval kell dolgoznunk. Ezeket érdemes feljegyezni, hogy később ne keverjük össze őket - és ne zavarjuk meg a kutyát. A hangjel legyen mindig rövid és mással nem összetéveszthető.

Használhatunk idegen nyelvű szavakat is és állítsunk fel magunknak logikus rendszert: pl. a bal oldali pozíciókat elkeresztelhetjük "Láb", "Left", "Links" stb. néven. A testjeleket pedig - az elegáns, szemet gyönyörködtető előadás érdekében - igyekezzünk mellőzni.