A ló nevelését már csikó korában el kell kezdeni. Egészen korán meg kell szoknia az embereket, hogy képes legyen megbízni bennük. A csikó órarendjében először olyan tantárgyak szerepelnek, mint a simogatás, tisztogatás, lábnyújtás és a kötőfék felvétele. Ha már ilyen módon megszokta az emberek közelségét, akkor körülbelül hároméves korában kezdhet ismerkedni a futószárral. Ez nagyjából egy hét méter hosszú kötél, amit a ló kötőfékére erősítettek. A lóidomító fogja a kötél másik végét, így a ló körbe-körbe tud futni. Adott vezényszóra változtatnia kell a járásmódján, vagy meg kell állnia.

A kiképzés ideje alatt a ló természetesen a zablával és a nyereggel is megismerkedik. Ha kezdetben még berzenkedik ez ellen, hogy szájába vegye a zablát, akkor nem segít más, mint a csemege és a dicséret. Ha egy ló már nyugodtan hagyja magát felszerszámozni és megnyergelni, és a futószárra kötve könnyedén mozog, akkor már nem kell sokáig várni az igazi lovaglás megkezdésére. Próbaképpen a kiképző már ránehezedhet a nyeregre, rá is feküdhet, mielőtt egy segítőtárs közreműködésével felül a lóra és a futószáron megteszi az első köröket.

A ló tényleges alapkiképzése akkor kezdődhet meg, ha már nem zavarja a hátára vett lovas. A ló lassan azt is megtanulja, hogy megértse és kövesse a lovas utasításait. A lovak alapkiképzésének valódi célja az, hogy a ló könnyedén elvégezzen olyan egyszerű, jól begyakorolható feladatokat, mint amilyen például a járásmódváltás, a tempóváltás, a megállás vagy az irányváltoztatás – és innen lehet majd továbblépni.

Részlet a Mi MICSODA sorozat Lovak című könyvéből. Bővebben a könyvről itt olvashatsz!