Irány ki a szabadba, tavasszal a legtápdúsabb a legelő

5
Irány ki a szabadba, tavasszal a legtápdúsabb a legelő
Mire jó, mire elegendő a legeltetés? Ha eltekintünk a takarmányozási szempontoktól, akkor is leszögezhetjük, hogy a legeltetés rendkívül fontos a lovak számára, például szocializásciós szempontból, hiszen a legelőn szabadon érintkezhetnek egymással.

Megfigyelhető továbbá, hogy ha szabad kijárást engedünk a lovaknak a legelőre, idejük 60-70%-át legeléssel töltik, figyelemreméltó távolságot bejárva - főleg nagy kiterjedésű legelőn - ami fizikai állapotukra is kedvező hatást gyakorol. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a ló valamennyi szükséges tápanyaghoz hozzájut-e pusztán a legelés révén, ill. kell-e neki valamiféle kiegészítést adni? A kérdés megválaszolásánál figyelembe kell venni a ló életkorát, használatát, évszakot, a legelő fűösszetételét, a legelésre rendelkezésre álló időt.

 

a legeltetés rendkívül fontos a lovak számára

Nehéz megbecsülni, hogy pontosan mennyi, a legelőn eltöltött időre van szüksége a lónak ahhoz, hogy a szükséges táplálékot magához vegye, de figyelembe véve a ló nagy tápanyagigényét, és azt, hogy a fű 50-80%-a víz, a legeléssel eltöltött időnek igen jelentősnek kell lennie. Egy átlagos ló, amelynek szabad kijárást biztosítanak a legelőre, az idő 70%-át legeléssel tölti, azaz 17 órát. Természetesen ezt az időt befolyásolhatják egyéb tényezők, például az időjárási viszonyok, a ménes hiánya, a zavaró rovarok, a fű minősége, stb.

Érdekes, hogy az istállóban tartott és szénával szabadon etetett lovak hasonló hosszú időt szánnak a táplálkozásra. Az istállózott lovak többnyire azonban csak naponta kétszer kapnak enni, így a táplálkozásra fordított idő az ő esetükben 15%-ra csökken. Ezért is van az, hogy az istállózott lovak hajlamosabbak rossz szokásokat felvenni (pl: karórágás), hiszen rengeteg idejük "marad", amit ki kell tölteniük.

A lovak idejük kb. 10%-át töltik a mezőn sétálással, ami természetesen megint csak változhat a legelő minőségétől, ill. a ménes hiányától függően. Nem egyformán "használják" a legelőt, a kedveltebb fűféléket szinte a gyökeréig rágják, másutt meg szinte hozzá sem nyúlnak a növényzethez.

 

A lovak a legeltetőn az idejük 60-70%-át legeléssel töltik


Az, hogy elegendő időt tölthessenek legelészéssel, két szempontból is alapvető fontosságú. Az egyik az, hogy a lovak emésztőrendszerének normális működéséhez egy jó legelő rendkívül gazdaságos ugyanakkor jó minőségű takarmányt biztosít. Az eleség mellett jó mozgási lehetőség is, ami szintén elengedhetetlen a jó bélműködéshez.

A mozgással eltöltött idő arányos a legelőn való tartózkodás idejével. Japán tudósok kutatásai bizonyították, hogy azok a lovak, amelyek 17 órát töltöttek a legelőn, 13-15 km-t tettek meg egy nap, míg azok a lovak, amelyeknek 7 óra állt rendelkezésre egy 4 hektáros legelőn, csak 4-5 km-t.
A mozgás nagy részét séta jelenti, mégis egy legelőn tartott ló számottevően több energiát éget el, istállóban tartott társánál. Egy nem régi tanulmány szerint 20-25% légzőkapacitás növekedés volt megfigyelhető a fiatal, tréningben nem lévő telivéreknél, amelyek 7-20 órát legelőn töltöttek.

Végül egy fontos kérdés: mennyi tápanyag vehető fel a legelőn? Egy átlagos felnőtt ló testtömegének 2-2,5%-át eszi meg egy nap. Természetesen függ a minőségtől és mennyiségtől, de egy ló kb. 0,6 kilogram füvet fogyaszt el egy óra alatt a legelőn, ami a 17 órára levetítve több, mint 10 kg takarmányt jelent - ez bőven elég a napi szükséglet fedezésére. Egy 8-10 órás legeltetési időszak alatt testtömegének csupán 1%-t kitevő mennyiséget képes legelni a ló, ami azt jelenti, hogy kiegészítő takarmányozásra szorul.

A legelő a ló számára remek tápanyag, energia, és vitamin forrás. Ugyanakkor fontos szempont, hogy a minősége évszakonként még ugyannak a legelőnek is jelentősen változik. Tavasszal a legkedvezőbb, ilyenkor a legdúsabb, tápanyagokban leggazdagabb a legelő. A száraz nyarakon jelentősen veszít tápértékéből, ilyenkor már szükség lehet kiegészítésre.

Pihenő lovaknak, korai vemhes kancáknak a legeltetés kiváló, feltéve, ha elegendő időt töltenek a legelőn. Ilyenkor csak némi ásványianyag (kálcium, foszfor) kiegészítésre lehet szükség. Munkában lévő lovaknak, a vemhesség utolsó szakaszában járó, ill. szoptató kancáknak még a legjobb minőségű legelő mellett is szükségük van kiegészítésre.

A rendelkezésre álló terület nagysága kritikus, hiszen hiába töltenek kint elegendő időt, a túl kis területen nem tudnak elegendő táplálékot magukhoz venni. Egy csikós kancának kb.0,8 hektár, egy kifejlett lónak kb. 0,7 hektár legelőre van szüksége.

Bármily hihetetlenül is hangzik, de a legelő veszélyeket is rejthet magában. A dús, szénhidrátokban gazdag tavaszi fű korlátlan fogyasztása kólikához, patairhagyulladáshoz is vezethet. Ezért tanácsos a lovakat fokozatosan hozzászoktatni a legelőhöz, és az arra érzékeny egyedeket (pl: pónikat) különös gonddal legeltetni.


További infó és lóspecialista állatorvos:
http://polequi.hu

értékelés