A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) vagy harkály

A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) megtalálható Európában, Ázsiában (kivéve a messzi északi vidékeket) és Észak-Afrikában. Az Egyesült Királyságban csak Skócia északi részén és Észak-Írországban fordul elő, ám a számuk itt is gyarapszik. A világon fellehető egyedek számát 75-200 millióra becsülik. Megtekinthető az erdőkben, a parkokban, a kertekben valamint a madáretetők közelében. A fák üregeiben fészkel.

A nagy fakopáncs megjelenése

Mint egy igazi harkály, a nagy fakopáncs ügyesen kúszik a fa függőleges törzsén és erős csőrével lyukakat váj a fa kérgébe, élelmet keresve. Egy közepes méretű, fehér-fekete madár szárnyfesztávolsága 40 cm. Repülés közben a harkály kitárja szárnyait, majd testéhez szorítja, egy vidám, hullámzó repülést produkálva. Bár hasonlít a kis fakopáncsra (Dendrocopos minor), nagyobb annál, és még más jellegzetességet is felfedezhetünk rajtuk:

• A felnőtt hímnek van egy fekete koronája és egy piros folt a nyak hátsó részén (a tarkón).
• A hímnek és a tojónak is egy vörös folt van a hasán.
• Mindenik megkülönböztető fehér foltot visel a szárnyán.

A nagy fakopáncs táplálkozási szokásai

A melegebb hónapok alatt rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Erős csőrévell több üreget ejt a fa kérgén, és a felbukkanó zsákmányt ragacsos nyelvükkel ejtik csapdába. Párzási időszakban a kifejlett, nagy fakopáncs gyakran támadja meg más madarak fészkét, ellopva azok tojásait vagy fiatal egyedeit. Néha egy korhadt fa oldalát vagy egy fából készült madárház oldalát „fúrják meg", hogy hozzáférjenek egy fészekhez.

Hideg időszakban a nagy fakopáncs diókkal és bogyókkal táplálkozik, de a madáretetőket is felkeresi faggyúért és diókért. Erős csőreivel képes feltörni a dió kemény héját, és a fenyőtobozt is szét tudja bontani. A fákon olyan helyet keres, ahová a fenyőtobozt be tudja ékelni, és kiszedegeti a magokat, majd fordít egyet a tobozon, és a másik oldalról is eltávolítja a magvakat.

Fészkelés

Tavasszal a hímek és a tojók erős és gyakori kopogtatással adják a többiek tudtára, hogy melyik az ő területük, valamint azt, hogy párt keresnek. A pár közösen kotorja ki az üreget a leendő fészeknek, általában 3 méteres magasságban. Jobban szeretik a korhadt fákat, de olykor élő fába is keresnek odúkat. Vannak esetek, amikor az előző évbeli üregüket használják. A fészeklyuk behatol a törzs közepének irányába, és ott egy nagyobb üregbe torkoll.

A tojó 3-8 tojást helyez el az odúban, amelyek rendszerint két hét alatt kikelnek. A fiókák, ahogy növekednek, az üreg nyílásánál várják szüleiket, hogy azok táplálékot - javarészt rovarok és pókok – hozzanak, de ha veszély fenyegeti, akkor gyorsan visszavonulnak. A fiókák körülbelül három héttel a kikelés után elröpülnek.

a nagy fakopáncs természetvédelmi állapota

A nagy fakopáncsot nem tekintik veszélyeztetett státuszú fajként. Jól alkalmazkodik az emberi környezethez, fészkelni tud az élő fába is, ha korhadt nem áll a rendelkezésére, és változatos étrendje miatt kevésbé érzékeny az emberi tevékenységre, mint sok más madárfaj.