A repülés titkát mintegy százötven éve próbálják megfejteni, és még napjainkban is a kutatók két táborra oszlanak a repülést tekintve.
Két elmélet a repülésre
1. Az egyik tábor szerint a madarak úgy tanultak meg repülni, hogy magasabb helyekről, főként fákról elrugaszkodtak, majd vitorlázva földet értek.
2. A másik tábor szerint az első madarak a földről rugaszkodtak felfelé a levegőben, futva és szárnyukat csapkodva, mert valószínűleg így próbáltak elmenekülni a ragadozók elől.
Egy felfedezés azonban mindkét elméletbe beleillik. Dial professzor és munkatársai gyorsított videofelvételeken vizsgálták a madarak szárnymozgását, amint egy meredek emelkedőn futottak fel: ekkor vették észre, hogy a szárnytartás szögét egyáltalán nem változtatják. A kutatók úgy vélik, hogy a fiókák kezdetleges szárnya hasonló pár dinoszaurusz részben kialakult előszárnyához. Dial professzor szerint a dinóknak azért volt szükségük efféle szárnyra, hogy az útjukba kerülő sziklákat és egyéb akadályokat könnyebben átléphessék.