Talán nem a lajhármaki (Nycticebus coucang) a leggyorsabb állat a Földön, de rendkívül jó mászó és speciális vérereinek köszönhetően hosszú órákon keresztül képes - egy lábon - a fák ágain lógni.

Talán nem a lajhármaki (Nycticebus coucang) a leggyorsabb állat a Földön, de rendkívül jó mászó és speciális vérereinek köszönhetően hosszú órákon keresztül képes - egy lábon - a fák ágain lógni. A félmajmok alrendjébe, ezen belül pedig a lóriszerűek osztagába tartozik. Bár a majmokhoz hasonló, a maki meglehetősen egyszerű gondolkodású teremtés. A feje a ragadozókéra emlékeztet, megjelenése és életvitele miatt mégis a rovarevőkhöz áll közelebb.

lajhármaki
lajhármaki


A lajhármaik olyanok mint a baglyok

Éjszaka aktív, fán lakó állatok, bár fáról fára ugrálni nem tudnak. Fogódzó lábuk hüvelykujja kapaszkodásra módosult. Szemük nagy, mozdulatlanul elõre meredő, retinájuk pedig - akár a macskáké - fényvisszaverő. Farkuk hosszú és rendkívül jól fejlett, ügyesen használják mászás és egyensúlyozás közben. A sötét szürkétől kezdve a narancsos színeken át egészen a fehérig szinte minden színárnyalatban pompáznak. Hosszuk 26-38 cm, súlyuk 0,5-1 kg között mozog. A trópusi esőerdőkben közel 1,3 km-es magasságban, a fák tetején élnek. Nem ritkaság közöttük a 20 éves "maki nagyi" sem, amely élete során legalább 18 kismakit hozott a világra (ez igen jelentős mennyiség, ha tekintetbe vesszük 191 napos vemhességi idejüket).


Lajhármaki: báránybőrbe bújt farkas?


Az édes külső vérmes vadállatot takar. Hatalmas, éles szemfogai és erős állkapcsai fájdalmas sebeket ejtenek kiszemelt áldozatán. Ráadásul a fogak ejtette éles fájdalom nem minden: a lajhármaki ugyanis mérgezni is képes! A könyökén található faggyús mérgező váladékot a vadászat előtt szájába továbbítja, majd nyálával vegyíti. A vámpírokkal ellentétben nem a szemfogával, hanem egy alig észrevehető elsülső fogával sebzi meg áldozatát -í gy juttatva mérget a sebbe. Az anyamaki ezt a mérget alkalmazza picinyeinek védelmezésére is. Mielőtt vadászni indulna átnyalogatja kicsinyeit a fejük búbjától a talpuk közepéig, így tartja távol a rájuk vadászó ragadozókat. Hazatérve legtöbbször apró rovarokat, madártojásokat és kisebb gerinceseket tesz csemetéi elé.


Fel a kezekkel?


Vadászstílusa is nagyon egyedi, áldozata ugyanis legtöbbször észre sem veszi - a lajhármaki lassúságának köszönhetően -, hogy veszély fenyeget, így a maki teljesen véletlenszerűen, közvetlen közelről támadhat. Azonban ha őt fenyegeti veszély, karjait rombusz alakban kulcsolja össze feje felett. Akár azt is hihetnénk, hogy megmerevedett, - ráadásul olyan aranyos ebben a helyzetben - pedig szó sincs pánikról. Feltartott karjaival nagyon gyorsan veheti szájába a mérget könyökéből és készülhet fel a végzetes harapásra.


A lajhármakik tartása nem egyszerű


A lajhármakik olyanok mint az őserdei orchideák: magasan a fák tetején élnek. Tartásuk ezért nem egyszerű, meglehetősen nehéz az esőerdő nyújtotta természetes körülményeket biztosítani számukra. Bár semmi sem lehetetlen.

értékelés