Hazánkba érkezett a falábú kecske

A Tennessee ájulós kecskés videónkat látva Rosset Ágnes olvasónk örömmel írta hozzászólását a cikkhez: "Nálam is előfordult, hogy egy törpekecském egyszer csak lefeküdt, én akkor azt hittem elpusztult. Néhány másodperc után meg felugrott, mintha mi sem történt volna. Ezt azonban mindig csak "külső" beavatkozásnál észleltem: pl. meg akartam nézni a fogát, vagy pórázon (nem húzva) kivittem az udvarba legelni, egyszer csak lefeküdt. Én ezt hisztériának gondoltam, mintha csak valami kevésbé tetszett volna neki. Most már tudom, hogy ez a természete, örülök a cikknek." Mi pedig örültünk a hozzászólásnak, hiszen nem tudtunk arról, hogy ez a kecskefaj Magyarországon is megtalálható. Megkértük hát, hogy meséljen nekünk erről a fura jószágról.

Törpekecském egyszer csak lefeküdt...

Háziállat.hu: Hogyan jutott hozzá a texasi falábúakhoz?
Rosset Ágnes: Még Svájcban éltünk, amikor gyerekeink 1993 telén megajándékoztak minket egy kis törpekecskével (kifejlett állapotban kb. térdig ér). Nem volt a kertünkben elkerítve neki hely, így az egész udvaron sétálhatott. Szívesen süttette a hasát az alacsonyabban fekvő ablakpárkányon és mindig jött utánunk, mint egy kutya, csak éjjel ment a helyére aludni. De sajnos nem élvezhettük sokáig a társaságát, mert beteges volt és kb. fél év után elpusztult. Annyira megkedveltük ezt a kis jószágot, hogy elhatároztuk, újra beszerzünk egy párat. Ők érkezésükkor másfél évesek voltak.

Furcsa dolog, hogy Svájcban kertes családi házban nem megengedett kecskéket tartani, a "törpekecske" mégis kivételnek számít. Ott úgy nevezik AGRÉGER (társas lény), ezért, hogy ne legyenek magányosak 1998 telén elvittük az egyiket egy "fiúhoz". Egy gödölye (lánykecske) született májusban, amely 18 hónapon keresztül szopott (természetesen takarmány mellett). Már alig fért el anyja alatt. Aztán úgy hozta a sors, hogy 2000-ben Magyarországra költöztem, és nem volt szívem otthagyni a kecskéimet. Bár sokkal többe került az elhozataluk, mint amennyit a piacon érnek, no meg a sok utánjárás, de ennek ellenére nem bántam meg a döntésem.

A törpekecske társas lény

Háziállat.hu: Miért, mennyi utánajárást igényelt a Tennessee kecskék behozatala?
RÁ: A behozatalt megelőzően Svájc egyes részein kialakult egy ún. HIV vírus, mely terjedésének megakadályozása miatt csak olyan helyre lehetett kecskét szállítani, ahol még nem ütötte fel a fejét a kór. Továbbá 3 éven keresztül egyszer egy évben kötelező, hogy az Állategészségügyi Tisztiorvos vérvizsgálat alapján megállapítsa, hogy pozitívak vagy negatívak az állatok. Ez nálam éppen letelt 2000-ben. Úgyhogy ezt is el kellett intéznem: számmal ellátott füljegyzéssel jelezték, hogy állataim rendben vannak.

Aztán, hogy elhozhassam őket, újabb vérvizsgálat, TBC kontroll, brucellózis, paratuberkulózis és laptospirózis vizsgálat kellett. Mikor minden egyben volt, akkor jöhetett a főállatorvosi pecsét. Az osztrák határon inkább csak papírmunka volt, de azért megnézték. Magyarországon ismét papírellenőrzés, természetesen fizetés és több órás várakozás. Hozzá kell tennem, hogy mielőtt ez elindult volna, kérelmezni kellett a behozatalt a Magyar Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól, mely a határátlépési feltételeket is tartalmazta. Nem szívesen írom meg, hogy mennyit fizettem, de sokat. De nekem megérte, hiszen lehet, hogy a vágóhídon végezték volna életüket állataim.

Háziállat.hu: Könnyen megszokták a magyar vidéket? Szeretnek itt élni?
RÁ: Az itteni éghajlattal semmi gond nem volt, főleg, hogy nyár volt, amikor jöttünk, de a "bundájuk" is alkalmazkodik a téli időjáráshoz. Télen-nyáron ki-be járkálnak és csak mínusz 5-6 fokos hőmérsékleten zárom be őket éjszakára. Most már olyan nagy bundájuk van, hogy nem is lehet a bőrüket látni. Tavasszal, amikor melegszik az idő, levedlik a bőrüket védő filces szőrzetet (ami olyan, mint a birkagyapjú). Ilyenkor sokat dörgölőznek a falnál vagy kerítésnél, de azért kefélni is szoktam őket.

A lánya is kidőlt néha...

Háziállat.hu: Tudta, hogy talán Ön az egyedüli, akinek ilyen kecskéi vannak hazánkban?
RÁ: Nem tudtam, hogy egyedüliek lennének itt, én csak hobbiból tartottam és tartom. Az Háziállat.hu cikkéből értesültem, és nagyon örültem neki.

Háziállat.hu: A kecskék ugyanúgy esznek, alszanak, viselkednek, mint a hazánkban megszokott fajták? Persze az ájulásokon kívül...
RÁ: Gondolom, hogy a szokásaik ugyanazok lehetnek, mint a "normál" kecskéké (igaz nekem még nem volt másféle), bár talán a hideget jobban elviselik, a vastag szőrzetük miatt. Még december elején is kint aludtak. Nagyon szertik a napsütést, nem baj, hogy hideg van. Napoznak, és ha esténként még egy kis helyre odasüt a nap, akkor mindegyik odamegy. Az eső elől azonban már menedék alá húzódnak. Igaz. ami igaz, nagyon válogatósak, csak a legjobb eleség kell nekik: ha nem tetszik nekik valami, egyszerűen otthagyják vagy rágás közben a vastagabb vagy szárazabb darab "véletlenül kiesik a szájukból".

Érdekes, hogy míg a zöldkukorica-szárat szeretik rágcsálni, addig a friss lucernaszárat otthagyják, sőt rápiszkítanak, és így már természetesen el kell távolítanom a maradékot. Imádják, ha egy kartondobozt kapnak (természetesen ragasztó és kapocs nélkül): ezzel órákon keresztül játszanak és el is fogyasztják. Nyáron zöldtakarmányt, vizet és konyhai hulladékot, télen szénát, szalmát és árpát kapnak. Emellett egy sótömb áll rendelkezésükre. Betegek sem voltak (az elsőn kívül), csak féreghajtót adok nekik félévente. Kövérebb típusúak, mint a többi kecske.

Háziállat.hu: Mikor, milyen események hatására dermednek meg, illetve ájulnak el a kecskéi?
RÁ: Az első kecskén kívül csak akkor észleltem ájulást vagy lemerevedést, amikor valami hirtelen történt. Például akkor, ha megfogtam a nyakörvénél, ameddig kinyitottam az ajtót, vagy amikor a fogát akartam megvizsgálni. Ilyenkor én mindig abbahagytam azt, amit éppen csináltam, mert megijedtem, de mire felocsúdtam már felugrott és olyan volt, mintha mi sem történt volna. Nem tudtam mire vélni a helyzetet, magamban kerestem a hibát, de nem találtam megfelelő magyarázatot. Kerültem a stresszes helyzeteket. Pont az idén altattam el azt az idős kecskémet, aki gyakran elájult.

A lánya is kidőlt néha, de ezt is a nemtetszés kinyilvánításának gondoltam, az unokájánál pedig még nem vettem észre. Lehetséges, hogy keresztezve lettek? Svájcban arra törekszenek, hogy ezek a kecskék minél kisebb termetűek legyenek (amellett, hogy egészségesek és életképesek maradjanak). Van, aki képes 60-70 km-t utazni, hogy minél kisebb bakkecskét béreljen. Ájulóról még ott sem hallottam, de lehet, hogy csak nem figyelték meg eléggé, vagy mások is véletlennek tartották.

Háziállat.hu: Ha jól értjük, egyelőre csak hobbiállatként tartja a kecskéket. Nem gondolkodott még a tenyésztésükön? Lehet, hogy fergeteges siker lenne!
RÁ: Öt kecském van és csak hobbiállatnak tartom őket. Mindegyiknek van neve, egyéves korukban hallgatnak is rá. Csak azért hagyom, hogy kicsinyük legyen (de azt is csak egyszer egy évben), mert nagyon édesek és minden alkalommal nagy élményt jelent a gidák felnövése. Hagyják, hogy segítsek nekik a kicsik tisztításában, ameddig esetleg egy második születik, de persze állandóan figyelik, ha egy kicsinyüket a kezembe veszem. Nagyon gondos szülők, inkább nem esznek, csak a kicsiket istápolják. A fiatalok már másnap helyben ugrálnak. Nagy öröm figyelni őket.

Háziállat.hu: Meglátogathatjuk Önt és kecskéit egy videó-forgatás erejéig?
RÁ: Szívesen fogadom, ha meglátogatnak, talán az lenne a legszebb időpont amikor kiskecskék lesznek. Az idén kivételesen még nem tudom ez mikor lesz, mert az idei "kislány" az "öreg" mamától kisebb alkatú, és nem akartam megterhelni őt korai vemhességgel. A papát elkülönítem az ellések után, hogy a mamák nyugodtan nevelhessék utódaikat.