A görög teknősök (Testudo hermanni) a legnépszerűbb hüllők körébe tartoznak. Ennek számos oka van: a szépségük, békés természetük, rendkívül hosszú élettartamuk, vélt szívósságuk és így tovább.
A teknősök páncélja a testüket körülölelő, szarupajzsokkal fedett csontdoboz. Elsősorban a páncél teszi a teknősöket különccé az állatok országának többi képviselőjétől. Mérete az életkoron túl az állatok nemétől, elterjedési területétől függ. A nőstények rendszerint lényegesen nagyobbak, nagy ritkán előfordulnak 30 cm páncélhosszúságot meghaladó egyedek is. A hímek ritkán érik el a 20 cm páncélhosszúságot. A különböző alfajok, sőt a különböző populációk között is lényeges méretbeli eltérés tapasztalható. A páncél rendkívül hatékony védelem, ennek ellenére érzékeny szerv. Legapróbb érintést is észrevesznek. Egy alvó állat hátához gyengéden hozzáérve is tapasztalható, hogy összehúzza magát.
A nemek meghatározásánál a páncél jelentős szerephez jut. Túl a méretbeli különbségen a hímek haspáncélja homorú, a nőstényeké nem. A hímek felülnézetből trapéz formájúak, a hátsó harmaduknál szélesedők, a nőstények inkább oválisak, a hátsó harmadukon nem szélesednek jelentősen. Ezek a jellemzők az ivarérettséghez közel álló teknőcöknél nyújtanak segítséget a nemek meghatározásában. A haspáncélon a farokhoz legközelebb eső pajzspáros, az anális pajzsok segíthetnek az egészen kicsi teknőcök nemének meghatározásában is. 100% biztonságban azonban az egészen fiatal állatok nemét meghatározni nem lehet.
A teknőcök feje viszonylag kicsi, a hímeké az ivarérettségéhez közeledve válik arányaiban egyre nagyobbá. A fej az orrtól a nyak felé egyre világosabb. A csillogó koromfekete szemük az egészséges állatoknál a szemüreget kitöltik, nem beesett. A látásuk nem a legkifinomultabb érzékük. Alakokat, színeket látnak, lányegesen nagyobb látószögben, mint mi, emberek, de jóval kisebb részletgazdagságban. Az élénk színeket kedvelik, a táplálékválasztásnál nagy jelentősége van ennek.
Az orruk a fej legelső részén a szemmel egy magasságban található. Normális esetben teljesen száraz terület. Az orrnak a szaglásban csak közvetett szerepe van. A száj különlegességét a száj peremét képező apró-fűrészes élű szarukáva adja. Ennek segítségével választják le az elfogyasztani kívánt levéldarabokat. A szájpadláson elhelyezkedő Jacobson-szerv segítségével analizálja az illatokat.
A szaglásuk a legkifinomultabb érzékük. A táplálék kiválasztásában is óriási szerepe van. A nyak 9 csigolyára épülő, függőleges S-alakban hajlítható szerv. A görög teknősök nyakrejtők, a fejüket veszély esetén a páncéljuk védelmébe húzzák. A lábak túl azon, hogy a teknőcök mozgásában elévülhetetlen érdemeket vívtak ki, segítséget nyújtanak a fészekásásban, sőt, veszély esetén a védekezésben is. A teknőcök a páncélba húzott fejük elé a lábaikat is behúzzák, a két könyök között csak annyi rés van, hogy az orruk szabadon legyen. A lélegzésük ilyenkor nagyon beszűkült, lévén, hogy a has és hát irányában nem tudnak tágulni. A vérük széndioxid-szintje igen magas lehet, ezért nem tragikus, hogy viszonylag hosszabb időt töltenek így bezárva. Lélegzetvételkor a mellső lábaik vállrándítás szerűen mozdulnak, kissé idegbeteg-vonásokat kölcsönözve az amúgy igazán nyugodt állatnak. Egyes vélemények szerint ezzel pumpálja a levegőt a tüdőbe, mások szerint, mivel a testük a páncél miatt csak a fej, és némiképp a farok irányába képes tágulni, elkerülhetetlen ez a rendszeresen ismétlődő mozdulat. A fészekásásnál jellemzően a kör keresztmetszetű, elefántláb-szerű lábak dolgoznak. Ennek ellenére épp a mellső lábaik, az ovális keresztmetszetű dongalábak hasonlítanak például a vakond ásólábaira. A fészekásás első lépéseiben részt vesznek a mellső lábak is. A lábakat szarupikkelyek fedik, melyek elrendeződése az állatot a mozgásában egyáltalán nem zavarja. A pikkelyek bár szorosan helyezkednek el, védendő a lábakat, átfedést mégsem mutatnak.
A farok a görög teknőcök nemének meghatározásában szerepet játszik. A nőstényeké lényegesen rövidebb, a hímeké hosszabb, a tövénél vaskosabb. A farok belső oldalán helyezkedik el a kloáka. A nőstényeké nagyjából kerek, a hímeknél hosszúkás alakú. A kloákán keresztül távoznak a szükségtelen anyagcseretermékek, (széklet, vizelet és kristályos húgysav vizeletforma), a nőstényből a tojások ezen keresztül távoznak, valamint a párzás is a kloákákon keresztül történik.
Teknős rajongóknak könyvajánló: Fodor Atilla: A jól nevelt görögteknős (www.gorogteki.hu)
Háziállat Shop
