Lhasa apso

A Lhasa apso védjegye a sűrű, sima, kissé sprőd szőre. Speciális, rendszeres ápolást igényel még akkor is, ha rövidre nyírjuk - az apso rövid bundával is csinos, de a kiállításokon elvárt hosszú, földig érő szőrrel lesz szembetűnő az igazi jellege. 

Színeiben igen változatos lehet. Mivel oroszlánkutyácskának is hívják, a legkedveltebb az aranyszínű változat, de fekete, szürke, barna, füstös, mézsárga, homokszínű, fehér és mindenféle kevert színváltozatban is találkozhatunk vele. 

Könnyen gubancolódik a fedőszőre és a puhább aljszőre is, ezért rendszeres, óvatos és alapos fésülést igényel.

Szőrét csak átlagos mértékben hullatja, rendszeres fésülés és kefélés mellett szinte egyáltalán nem. Tapintásra inkább kicsit durvának kell lennie, nem vattaszerűen puhának. 

A Lhasa apso személyisége meglehetősen összetett lehet. Alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott és könnyen kezelhető kutya. Hajlik a játékosságra és vidámságra, már-már azt mondhatnánk, hogy humorérzéke is van. Bátor, méltóságteljes és magabiztos a viselkedése számtalan szituációban, ugyanakkor idegenekkel szemben gyakran bizonytalan. 

Törekedni kell rá, hogy minden feladatot vagy új tanulnivalót élvezetessé tegyünk a számára, türelemmel és helyes motiválással jól nevelhető, a kiabálást vagy szidalmazást viszont nehezen viseli a büszkesége, ilyenkor megmakacsolhatja magát. Képes a sértődékenységre, fontos számára a kölcsönös tisztelet, ha ez megvan, akkor örömmel teljesíti gazdája utasításait. Hamar megérti, hogy mit szeretnének tőle, kiemelkedő intelligenciája miatt azonban gyorsan összezavarodhat és megmakacsolhatja magát, ha a gazdája következetlen vele. Természeténél fogva engedelmes: nem követi vakon a parancsokat, de könnyen nevelhető és tanítható. 

Nagyon ragaszkodó és hűséges a családtagjaival szemben, szükség esetén védelmező ösztöne kitör belőle. Fejlett empátiájának köszönhetően nagyon jól érzékeli környezete hangulatváltozásait. A gyerekekkel általában jól kijön, ha azok nem túl virgoncak vagy idegesítőek, inkább kicsit idősebb gyerekek mellé ajánlott.

Közepes mozgásigényű kutyának számít a Lhasa apso, aki boldogan elvan a lakásban ücsörgéssel is, de örömmel veszi, ha sétára kerül sor, bármilyen időjárási körülmények között. A hosszabb túrák nem feltétlenül neki valók, de élvezettel bóklászik egész nap az ember közelében a kerti munkák közben. 

Mivel kifejezetten társasági kutya, elsősorban benti tartásra való. Idősebb gazdák mellé is ideális társ, értékeli a nyugalmat, a kiszámíthatóságot és következetességet. 

Messziről látszik, hogy a Lhasa apso szőre rengeteg törődést igényel, ha azt szeretnénk, hogy teljes pompájában érvényesüljön. Kiállításokon elvárt a földig érő, tökéletesen ápolt testszőrzet, de házi kedvencként tartva bátran lehet rövidebbre is nyírni a bundáját. Még így is igényli hetente többször is a figyelmes fésülést. Vizesen, vagy szőrbontó sprét használva, rétegenként kell kibontani a gubancokat a fedőszőrből és az aljszőrből, de csak óvatosan, mert a Lhasa szőre igen törékeny, könnyen szakadó lehet. 

A sűrű szőrzet miatt a szemeit is gyakran ellenőrizni kell, nem irritálják-e a szőrszálak, vagy nincs-e beletapadt piszok. A talppárnák között is rendszeresen nyírni kell a szőrt.

Etetéskor érdemes gumival vagy pánttal összefogni a fején a szőrzetet, hogy ételmaradékok ne ragadjanak bele a szőrébe. 

Fürdetni csak nagyon szükséges esetben javasolt, a samponozás könnyen kiszárítja a bőrét és szőrét.

A Lhasa apso nem igényel speciális étrendet, mindenesetre a szénhidrát-bevitellel nem árt óvatosan bánni. Kistestű kutyaként nem eszik nagy mennyiségeket, így érdemes a drágább, de prémium minőségű tápot választani a számára, lehetőleg olyat, amely a szőrét is segít egészségesen tartani. 

A Lhasa apso kifejezetten egészséges, ellenálló fajta, hosszú életű kutyának számít. Ismertek 20 évesnél idősebb példányok is, a várható átlag 14 év fölött van. Jól bírja a meleget és a hideget is.

Fajtaspecifikus betegségei nem nagyon vannak, de nem megfelelő szőrápolás mellett kialakulhatnak nála bőrfertőzések. Szintén a szőrrel lehetnek összefüggésben egyes fül- és szemfertőzések. Ezeken kívül átlagos mértékben lehet hajlama vaksághoz vezető retina atrófiára, szürkehályogra, térdízületi ficamra, illetve csípődiszpláziára. 

Különleges figyelmet igényelhetnek az extra rövid orral tenyésztett példányok: náluk előfordulhat szűkebb orrlyuk és más olyan légúti deformitás, amely nem csupán jelentős horkolást, de légzési nehézségeket is eredményezhet.