-
Pénzügyi tanácsadó
-
takarító
-
Futár
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
Műszaki ügyintéző
-
Tejelő szarvasmarha telep- Műszakvezetői állás
-
Autóalkatrész értékesítő
-
Targoncavezető (CE) targoncával
2024. 10. 08
-
Laboráns | Tiszafüred
2024. 10. 07
-
Junior vagy Senior műszaki értékesítő - Építő / Építészmérnök végzettség - Versenyképes juttatási csomag!
2024. 10. 08
-
Csomagoló - Iharosberény
2024. 10. 08
-
Külföldi munkalehetőség
2024. 10. 08
-
Kereskedelmi Koordinátor
2024. 10. 08
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Labirnthalak vagy más néven mászóhalak (Anabantidae)
egyik elnevezésüket az Anabas scandens nevű fajról kapták, mely hosszabb időre is képes elhagyni a vizet. (anabainein=kimászni). A labirinthal elnevezés pedig a - Minotaurusz útvesztőjére emlékeztető - légzőszervükről keletkezett. Ez az érdekes szervük azért fejlődött ki, mert ezek a halak a természetben gyakran olyan vizekben élnek, melyekben az oldott oxigén mennyisége csekély. A megfulladás elkerülésére labirintszervükkel képesek a vízszint feletti légköri levegőből belélegezni. Ezt a lehetőséget akváriumban feltétlenül biztosítanunk kell számukra, mert ha nem tudnak ilyen módon lélegezni, a labirintszerv megtelik vízzel és megfulladnak.
Mitől különlegesek a labirinthalak?
Délkelet-Ázsiában, Afrika egy részén és Indonéziában őshonos halak, melyek valamennyien édesvízben élnek. Testük alakja, felépítése: oldalt a legtöbb faj erősen lapított, nem túl nagy szájuk enyhén felfelé mutató, ajkaik kissé duzzadtak. Egyes fajok (pl. gyöngygurámi) hasúszói erősen megnyúltak, fonalszerűvé alakultak, és főként ízlelősejteket tartalmaznak. Az oldalvonal (Organum laterale) némelykor teljesen megszakadó, nyomokban található, esetleg teljesen hiányzik. Igen nagy hasüreggel rendelkeznek, mely a faroktőig terjedhet. Úszóhólyagjuk kétlebenyes, s hasüreg hátsó részét szinte kitölti.
Jól elvannak az akváriumban
A labirinthalakról általánosságban elmondható, hogy akváriumi körülmények között jól tarthatóak, esetleg szaporíthatóak is. Tartásukkor azonban néhány fontos dolgot be kell tartani. Ezek közül az egyik, - mint már említve lett - hogy a vízen kívülről is tudjanak levegőt venni. A másik, hogy akváriumukat jól le kell fedni. Erre több ok miatt is szükség van, egyrészt néhány faj elég ugrálós, és a takaratlan medencéből könnyen kiugorhatnak. A másik (talán fontosabb ok), hogy amennyiben a légkörből belélegzett levegő túlságosan hideg, megfázhatnak. Helyes takarás hiányában a vízszint feletti levegő hőfoka adott esetben eléggé hideg lehet ahhoz, hogy megfázzanak.
Mit esznek a labirinthalak?
Eleségben nem válogatósak, bár az előtáplálékot jobban kedvelik, mint a mesterséges eleségeket. Néhányan pedig kizárólag ez előbbit fogadják el. Tapasztalatom szerint a Betta-fajok nem nagyon fogyasztják a szárított tápokat. Akváriumban más fajokkal szemben általában viszonylag békések, azonban ez nem mondható el az egymás közötti viszonyukban. Főként az ikrázni készülő hímek bírnak alkalmanként igen nagy agresszivitással.
Tenyésztésük egyszerű
Tenyésztésük nem nehéz, leszámítva, hogy a kiúszó ivadékok igen aprók, etetésük ezért az első napokban meglehetősen körülményes. Általában szaporodásukhoz habfészket készítenek, melybe az "átkarolásos" párzások után a ikrákat elhelyezi a hím. Az ikrázás maga csodálatos látvány, ekkor a halak csodálatos színekben tündökölnek. A hím szorosan körbefonja a nőstény egész testével, szinte kipréseli belőle a petéket. Ezalatt történik meg a megtermékenyítés is. A lehulló ikrákat a hím (ritkán a nőstény is) szájával összeszedi, majd a felviszi a habfészekhez, és abba beleköpi. Néhány faj tojásai maguktól felszállnak a felszínre. Az ikrázás után célszerű a nőstényt kihalászni, mert a hím állandó zaklatásai miatt nincsen biztonságban.
A habfészket általában a hím készíti oly módon, hogy a levegőbuborékokat szájüregének váladékával összeragasztja. Egyes fajok a fészek építéséhez felhasználhatnak a víz tetején úszó növényeket, vagy más uszadékokat. Egyes fajok szép nagy, a vízből kimagasodó habfészket is építhetnek, míg mások sokkal szerényebb méretűeket készítenek csak. A fészek mérete egyébként fajon belül, egyedenként is változhat. A hím őrzi a fészket, a kihulló ikrákat, ivadékokat gondosan visszatelepíti. Az apa ivadékgondozó ösztöne akkor szűnik, meg, amikor a szétúszó kicsiket már nem tudja többé összetartani. Mivel az ivadékok száma viszonylag magas, ezért nagymennyiségű, megfelelő méretű eleségállatra van szükség, melynek előteremtése egyáltalán nem egyszerű feladat. A nevelő akváriumban, a vízoszlop magassága ne legyen több 12-15 cm-nél. Az első pár hétben a labirintszerv még nem fejlődik ki, ezért apró, finom légporlasztásról kell gondoskodni.
Hazánkban ismertebb fajok: gyöngygurámi (Trichogaster leeri), kékgurámi (T. trichopterus), törpegurámi (Colisa lalia), mézgurámi (C. sota), sziámi harcoshal (Betta splendens), smaragdbetta (B. smaragdina), paradicsomhal (Macropodus opercularis) fekete paradicsomhal (M. concolor) stb.
További információ: