Klausztrofóbiás és konyhamalac a szifó (mexikói kardfarkú hal)?

Az elevenszülő fogaspontyok családjába tartozó mexikói kardfarkú hal, vagy ismertebb nevén szifó (Xiphophorus helleri) sokak által kedvelt halacska, hiszen könnyen tartható, olcsó és mutatós. Ennek köszönhetően gyakran elsőként csobban az új akváriumokban.

Nevét a hím farokúszóján található sárgás kardszerű nyúlványról kapta.

Testmérete 10-12 cm, a nőstény teltebb és hosszabb, a hím nyúlánkabb. Természetes élőhelyükön, Mexikó, Guatemala és Honduras környékén zöldes árnyalatúra színeződnek, míg nálunk (illetve a fogságban tartott egyedek mindenhol) keresztezett és nemesített, színpompás változatban jelennek meg.

Kissé klausztrofóbiás a szifó

A szifó békés, társas hal, feltéve, ha van elég helye és buja növényzet áll a rendelkezésére. Ezért, ha ép úszójú halakat szeretnénk, 50 literes akváriumnál kisebbel ne kísérletezzünk! Az akvárium tetejét érdemes befedni, mert bizony kiugrik, ha nincs ami visszatartsa!

Csapathal, a hasonszőrű elevenszülőkkel, mint például a törpe fogasponttyal, a széleshátú fogasponttyal, a yukatáni fogasponttyal jól elvan, de nincs problémája a dániókkal és a díszmárnákkal sem. Az akvárium vizét 20-25 fokra fűtsük fel és kéthetente végezzünk részleges vízcserét (mindig állott, pihentetett vizet használjunk).

Gyakorlatilag mindenevő, persze azért nem konyhamalac. Ha választhat, akkor fagyasztott és élő cyclopsot (plankton természetű táplálékot), heti egyszer jól átmosott tubifexet és vörös szúnyoglárvát kér. Kiegészítésképpen lemezes díszhaltápot, leforrázott és felaprított salátaleveleket és algakaparékot (ezt az akvárium faláról egyszerűen lekaparhatjuk) adjunk neki.

Xifó: A lányból fiú lesz

Egyszerű tartása mellett, könnyű szaporíthatósága is megkapó. A hímek szinte szünet nélkül bókolnak és udvarolnak a nőstényeknek, ennek köszönhetően rendszeresen is párzanak. A nőstény hasasságát elárulja terhességi foltja, amely a végbélnyílás környékén a farok alatti úszója fölött található sötét elszíneződés. A szülések általában 4-5 hetenként követik egymást. Egyszerre akár 100 kishal is születhet.

Az anya és a kishalak megóvása érdekében is ajánlott az elletőketrec használata. Ekkor tulajdonképpen egy olyan hálóba tesszük a nőstényt, amelyiken ő nem, de az ivadék ki tud bújni, és biztonságba tud húzódni. A kishalak szintén etethetők planktonnal, apróra vágott tubifexszel és sórákkal.

Az elevenszülő halak hímjeit érdekes párzószervük, a gonopódiumuk teszik egyedivé, mely a hal farok alatti úszójából alakul ki. Ami különlegessé teszi a szifókat az az, hogy nemük (ivaruk) megváltoztatásra képesek. Tehát az ivarérett, éveken keresztül nőstényként "funkcionáló" állat szaporodóképes hímmé alakulhat át. Ez ad magyarázatot arra, hogy hogyan lehetnek utódai egy csupa nőstény egyedből álló kolóniának. Fura viszont, hogy ez fordítva nem lehetséges, tehát hím egyed soha nem vált nemet.