Ezeréves hűség: kőkori kutyatemető Svédországban

A dél-svédországi Sölvesborg közelében a Blekinge Múzeum régészei 8400 éves kutyacsontokra bukkantak. A maradványokat közvetlenül egy emberi sír mellé temették. A szakemberek szerint a területet kőkori vadászok lakták és használták.

Carl Persson, a projekt vezetője szerint az ilyen leletek még közelebb visznek minket azokhoz az emberekhez, akik évezredekkel ezelőtt itt éltek. A kutya közös temetése a gazdájával mély érzelmi kötődést mutat, ami az idő távoli homályából is átüt.

A feltárt csontvázat a Blekinge Múzeumba szállították további vizsgálatokra. Ola Magnell osteológus kiemelte, hogy a példány rendkívül jól megőrződött. Ez különösen ritka, mert a maradványt a település közepén találták.

Nemrég a toszkánai Siena Egyetem kutatói 14–20 ezer évesre datált domesztikált kutyacsontokra bukkantak dél-olaszországi barlangokban. A Scientific Reports-ban megjelent tanulmány szerint ezek a barlangok egykor emberek lakhelyei voltak. Ez is jelzi, hogy az ember–kutya kapcsolat már az őskorban kialakult.

DNS-vizsgálatok alapján a kutyák háziasítása 20–40 ezer évvel ezelőtt indult. A farkasok ekkor az emberi táborokhoz közeledtek, hogy maradékok után kutassanak. Krishna Veeramah evolúcióbiológus szerint a mai fajták kialakítása csak később, az emberi tenyésztés eredménye. A tenyésztők különféle feladatokra, például terelésre szelektálták a kutyákat. Ezek a páratlan leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a kutyák és az emberek kapcsolata ősidők óta szoros és érzelemdús.