A fóka bajusza
A borjúfokák képesek akár 100 m távolságról is érzékelni a halakat a bajszuk segítségével - állítják a tudósok. Derísük ki, mi is az igazság!

Kísérletek

Egy Henry néven ismert betanított fóka képes volt egy egyszerű fejrántással megállapítani, hogy a hal jobbra vagy balra fordult. A kísérleti eredményeket a kutatócsoport a Biológiai kísérletek c. folyóiratban (Journal of Experimental Biology) közölte. A kutatást Wolf Hanke vezette a Tengeri Tudományok Központjában, a németországi Rostocki Egyetemen. Elmagyarázta, hogy a fóka szemkendőt és fülvédőt viselt ezalatt a kísérlet alatt, hogy a vízben csak a bajszát használhassa érzékelésre.

 

bebi-foka



Az állatok egészen lelkesek voltak a maszkok viselésekor, mert tudták, hogy ez jelzés a játék kezdetére és persze a jutalmazásra, amelyet finom falatok formájában kapnak majd. Ő és kollégái a kísérletet egy szabadtéri medencében végezték Kölnben. „Egy kisebb dobozt helyeztünk a medencébe, mert a dobozban a víz hullámzása elhanyagolható", magyarázta. „A fóka arra volt kiképezve, hogy várakozzon egy bójánál és mikor jeleztünk neki, beleúszott a dobozba." A dobozban a tudósok létrehoztak egy nyomvonalat a műhal segítségével, ami lényegében egy pálcikán lévő gumiból készült uszonyból állt. Ez a nyomvonal hasonló a mozgásban levő élő, úszó halakéihoz. A tudósok kívülről irányították az uszonyt, jobbról balra vagy balról jobbra mozgatva azt. A fóka egyszerűen abba az irányba rántotta a fejét, amelyre fordították az uszonyt, így jelezvén, hogy érzékelte a mozgást.

 

foka



Vadászat a bajusz segítségével

A fóka képes volt még 35 másodpercig érzékelni az uszony által leírt utat, miután ennek mozgását leállították. „Ezalatt az idő alatt egy hal képes több 10 vagy 100 métert is megtenni, így a fókák bajszának szerepe összehasonlítható a bálnák és a delfinek echolokációs (tájékozódás visszavert hangok segítségével) képességével", magyarázta dr. Hanke. Úgy véli, hogy a fókák képesek „elemezni" az útvonal szerkezetét, hogy az eredetéről több „adatot" tudjanak meg, vagyis arról, hogy milyen állat haladt az illető pályán. Ő és kollégái már több olyan kísérletet végeztek, ahol különböző alakú uszonyokat használtak fel, más és más formájú útvonalat hozva létre.

„Úgy tűnik, hogy a fókák képesek különbséget tenni a különböző alakú nyomvonalak között, felismerve a halfajt, amely maga után hagyta azt", jelentette ki dr. Hanke. „És meglepő megfigyelést tettünk a tekintetben, ahogyan az egyik fóka követi a másikat", mesélte. „Az útvonal, melyet az első fóka hagyott, 2 méter széles volt. Az őt követő fóka pedig pont ennek az útvonalnak közepén úszott, amely azt mutatja, hogy pontosan tudta, kinek a nyomát követi, tehát képes volt elemezni az útvonal belső szerkezetét." A kutatók most egy olyan új kísérlettel próbálkoznak, amelyben élő halat fognak használni arra, hogy lássák, mennyire pontosan képesek a fókák a hal teljes pályáját követni.

értékelés