Részlet Molnár Andrea: Tündérboszorkák című könyvéből
Az első alom
Tara másfél éves korában született meg az első alom. Szépen viselte a vemhességét, a vége felé pedig már nagyon készülődött, kereste a helyet az elléshez. Egy délután vendégem volt, és miután távozott, Tarácskát nem leltem sehol. Pánikban rohangáltam körbe-körbe a lakásban, néztem be minden lehetséges helyre, kukkantottam ki az erkélyre, a lépcsőházba, sehol sem volt. Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem veszhetett el. Ekkor bevillant, hogy a gardróbszekrényben még nem kerestem. Reménykedve téptem fel az ajtót, és megláttam két világító kutyaszemet. Kis drágám átrendezte a vasalnivalót, puha meleg fészket készített születendő gyermekei számára. Kutya szemszögből nem volt rossz az ötlet, de nekem más terveim voltak ezzel kapcsolatban. Az utolsó héten összeállítottuk a gyerekszobát. Ez egy fadoboz, amelynek az egyik oldala állítható magasságú, hogy a frissen szült kutyamama könnyen be tudjon lépni, később pedig az egyre mozgékonyabb kicsinyek számára meggátolja a kijutást.
Tara és Neo szépen birtokba vették a nyoszolyát, jókat szundikáltak benne. Így volt ez azon az éjszakán is, amikor Taruskánk vajúdni kezdett. Rettentően szenvedett szegény, hiába próbáltam masszírozással enyhíteni a kínjait. Reggel dolgozni indultam, Párom maradt otthon bábának. A délelőtt folyamán telefonált, hogy elfojt a magzatvíz, de nem történik semmi, segítségre van szükség. Én a munkahelyemről startoltam, ő otthonról indult a kismamával az orvosi rendelő felé. A doktor, akit előre értesítettünk az érkezésünkről, feltett néhány kérdést, adott fájáserősítőt, és előkészítette a műtőt. A fájások nem jöttek, ezért döntött, császármetszésre van szükség. Férjem, idegbajos apukaként intett és pánikszerűen kimenekült az ajtón. Engem az orvos beinvitált, hogy asszisztáljak. Ekkor estem át a tűzkeresztségen. Köztudott, hogy egyáltalán nem bírom a vért és a horrort, ám az adrenalinszintem emelkedésével egyenes arányban nőtt az elszántságom és a magabiztosságom. Igaz, hogy nem mentem közel a műtőasztalhoz, de amikor a doki odahozta az újszülötteket, biztos kézzel élesztgettem őket, hiszen az altatószerből jutott az ő kicsiny szervezetükbe is. A műtét pillanatok alatt véget ért, a babácskák is egészségesnek nyilváníttattak, Kedvesem is előkerült, és boldogan szemlélte a gyerekeket. Kaptunk néhány jó tanácsot és hazaindultunk. A két pindur félúton már ordított az éhségtől, én kézbe vettem őket, hátha elcsitulnak. Hirtelen csend lett, az ujjaimat kezdték szopizni, sajnos eredménytelenül. Mindenesetre elfoglalták magukat a kísérletezéssel, míg hazaértünk.
Otthon biztonságba helyeztük a mélyen alvó kismamát. Amennyire lehetett, letisztogattam, majd pedig rávezettem a jövevényeket, honnan jön az éltető tejecske. Amikor jóllaktak, nedves ruhával megmasszíroztam a pocakjukat, végbéltájukat, és nagyon örültem, hogy beindult a gyomorműködésük. Neónk ekkor már rémesen izgatott volt, mert nem értette az ideges sürgés-forgást, bemutattuk hát neki a gyerekeit. Gondosan megszaglászta, képen nyalta őket, majd bölcsen a háttérbe vonult. Tara még mindig aludt. Felhívtuk a rendelőt, megnyugtattak bennünket, hogy estig nem kell izgulni. Én fájó szívvel hagytam ott a kis családot, de vártak a munkahelyemen.
A munkaidő végén mindent odahagyva vágtattam haza. Férjem elmesélte, hogy keresett egy hálózsákot, ledőlt rá az alomláda előtt, és mivel a babákat nem érezte elég melegnek öntudatlan mamájuknál, maga mellé vette őket. Neo, mint büszke, újdonsült apuka, a másik oldalról melengette a kicsiket. Így várta a négy fiú, hogy Tarácska magához térjen. Erre azonban még körülbelül két etetésig, egy újabb telefonig és néhány pánikrohamig várni kellett. Az éjszaka közepén szegényke felállt, visszafeküdt, megszaglászta, magához vonta a gyerekeit, majd újra elaludt. Ez az álom azonban már nem volt olyan eszméletlenül mély, és reggelre szépen kitisztult a tudata. Addig azonban én egy percre nem hunytam le a szememet, hanem négykézláb állva dörzsölgettem a kismama kihűlt végtagjait, masszíroztam a babák pocakját, miután ettek, szóval volt dolgom bőven. Párom szundított keveset, mert reggel munkába kellett mennem, így át kellett, hogy vegye a felügyeletet. Estére helyreállt a világ, Tara evett, ivott, szoptatott, aludt, a kicsik szemmel láthatóan fejlődtek. Ennek ellenére ezt az éjszakát is a család mellett töltöttem.
A könyv megrendelhető a 70/365-1569-es telefonszámon vagy a boston.terrier@freemail.hu címen.
Ára 1.500 Ft + postaköltség
Szerző:
Molnár Andrea
