Ünnepljük a vakvezető kutyákat

A vakvezető kutyával közlekedő emberek általában aktívabb életet élnek, mint sorstársaik

Számukra fontos, hogy vakvezető kutyájukra most is számíthatnak, amikor munkába járnak, és akkor is, ha home office-ba vonultak, mert a kutya ellátása, mozgatása napi feladatot jelent számukra, amiért most a szeretetet mellett olyan extra „terápiát” kapnak, ami mindig kéznél van - írja közleményében a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola.

A koronavírus-járvány a látássérült emberek életét is felborította

A kutyakiképző iskola utána járt, hogy saját klienseik életét hogyan befolyásolja a vírus. Aki megtehette, otthonról dolgozik a kijárási korlátozás alatt, de többen bejárnak teljes vagy részmunkaidőben a munkahelyükre tömegközlekedéssel.

Krekács Ervin igyekszik a buszon tartani a távolságot, ami egyáltalán nem könnyű egy vak embernek, ezért is fertőtleníti gyakran a kezét és a munkahelyén maszkot visel. Ervin két vakvezető kutyával közlekedik. Bogyó sajnos megvakult, már letette a hámot és nyugdíjba vonult. Látássérült gazdája, Ervin így sem mondott le róla, így gazdájával és kutyabarátjával, a szintén vakvezető Texszel tölti nyugdíjas éveit.

Vannak, akik egyedül megoldják a bevásárlást a vakvezető kutyájukkal, mások, például több 70 év felettiek nem mozdul ki otthonról, rokonaik, ismerőseik bevásárolnak nekik. Szerencsésebb ebben az időszakban a kutyatápot házhoz rendelni, amire szintén van példa - hívja fel rá a figyelmet a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola.

Vida Zoltán az iskola látássérült munkatársa arra biztat mindenkit, legyenek bátrak, és ha másként nem megy, most az is belefér, hogy így szólítsanak meg egy az utcán vagy a bevásárlás közben valamiért elbizonytalanodó látássérültet: „Szia, vakvezető kutyás srác, segíthetek valamiben?” Senki nem fog emiatt megsértődni - mondja Zoltán.

A vakvezető kutyával közlekedők általában nagyon önálló, társadalomba integrált életet élnek, ami ebben a helyzetben is segíti őket az életük megoldásában. A siker része az is, hogy a négylábú segítőik a kevesebb mozgást lehetővé tevő karanténban is sok örömet adnak, és mintegy terápiás kutyaként működnek.

Vértesi Alexa így ír vakvezető kutyájáról, Fahéjról: „Minden helyzetben számíthatok rá, látott már nagyon vidámnak, de nagyon szomorúnak is. És ő mindig ott volt. Hogy megnevettessen, hogy tartsa bennem a lelket, hogy azt sugallja, igen, akkor is menni kell, amikor az ember már úgy érzi, elérte a határait, mert érdemes....Ő egy örökké pozitív, bohókás, végtelenül lelkes, maximalista labrador lány, aki igazi Egyéniség. Mert kétségtelen, hogy számomra Fahéj az élet fűszere.”