Lehet, hogy szeparációs szorongása van a kutyámnak?

Van egy 10 éves japán spániel és máltai selyem keverék kutyusunk, Rómeó. Anyukámmal neveltük együtt 2 hónapos korától. Szeptemberben külföldre költöztem otthonról. Rómeó anyukámat jobban szereti, ezért otthon maradt. Bár én többet foglalkoztam vele, de nem mertem volna már öreg kutyi létére felbolygatni az életét. Anyukám most írta hogy Rómeó egy ideje vonyít, amikor nincs otthon, és aggódik miatta. Reggelente játszik vele, utána elmegy dolgozni. Délelőtt mindig alszik. Régebben eljátszott magától is a játékaival, mikor felébredt. (Sok játéka van és mind a három szoba nyitva van, paneloz képest nem unalmas a környezet) Most, ha nincs otthon vele valaki, akkor vonyítani kezd. Amikor anyu haza ér ,mindig foglalkozik vele, leviszi hosszú időre, játszanak a kedvenc játékával. Betegsége tudtommal nincs. Karácsonykor láttam talán egy kis hályogot a szemén... mondtam anyunak, hogy nézessék meg. Szerintem egyedül érzi magát. Lehet hogy szeparációs szorongása van? Mit tudnánk tenni azért, hogy ne vonyítson??? Félek, hogy komoly problémái vannak... Boldogtalan...

Az idős korban természetes, hogy változnak a kutya játszási szokásai, - a 10 éves kutya már nem játszik magában, egyedül. Igen, egyet értek Önnel: "egyedül érzi magát" a kutya és ezért produkálja a tüneteket. Bach-virágterápiával és interaktív kutyajátékkal érdemes lenne próbálkozni.