Kutya egyedülléthez szoktatás

Tisztelt Dr. Háziállat,

Egy hete gondozzuk a 6hetes shar pei kan kutyusunkat. Úgy érzem hibát követtem el, mikor estenként beengedtem őt, kicsit játszottam vele, majd a garázsban aludt, a hűvös éjszakák miatt. Ha eljön az este már kaparja az ajtót be akar jönni, de én nem szeretnék belőle szobakutyát csinálni, csupán míg ilyen kicsi, szerettem volna ha bent van velunk, s nem egyedül odakint. Azonban már eléggé eldurvult a dolog, elég akaratos ugat, kapar, már kora reggeltől. Mit tehetnék hogy leszokjon erről a szokásról? Ne vegyem figyelembe, s majd abba fogja hagyni, meg fogja szokni a kintlétet?

Válaszát előre is köszönöm.Udv. B.Bea

Kölyökkutyáknál nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a szeparációs stresszt az új otthonban töltött első pár nap sírdogálásával. Ezt a viselkedést elszakítási fájdalomnak nevezzük. A kiskutya számára  bizonyos fokig feltétlenül nyugtalansággal jár a régi környezetből való kiszakítás, az elválás régi falkájától, az új családdal való kapcsolat kialakítása… Ilyenkor a legjobb, ha közömbösek maradunk, de nagyon fontos, hogy soha ne simogassuk, nyugtatgassuk a kölyköt, evvel a hozzáállással elkerülhetjük a későbbi szeparációs stressz kialakulását.
Amennyiben a kölyköt a kezdetektől fogva megfelelően kezeljük, biztosra mondható, hogy nem fogunk evvel a gonddal találkozni. Fontos, hogy az első naptól kezdve tudatosítsuk a kutyusban, hogy ki a falka vezetője. A falkavezérségi szabályok betartásával nemcsak a szeparációs stressz kialakulását előzhetjük meg, de rengeteg későbbi problémának is elébe mehetünk. Emellett módfelett fontos a kiskutya fokozatos hozzászoktatása az egyedülléthez. Első pár alkalommal mindössze néhány percre hagyjuk el a lakást. Lényeges, hogy soha ne köszönjünk el a kutyától – hiszen a falkavezér nem kér engedélyt, hogy elhagyhassa a falkáját –, és soha ne köszöntsük egyből a kutyánkat, ha hazaérünk, még akkor se, ha csak öt percre mentünk el otthonról. Elsőként mindig a falka ember tagjait üdvözöljük, hiszen ők állnak előbb a rangsorban, és a kutyát csak akkor hívjuk magunkhoz, hogy ha már nem ugrál, nyüszög, rántja le rólunk a nadrágot. Ezekkel az ötperces gyakorlatokkal hamar rögzíthetjük a kutyában, hogy mindig vissza fogunk térni hozzá, így akkor sem lesz ideges, ha később hosszabb időre marad egyedül.

Az elromlott kutya…

És mit tehetünk olyankor, amikor a rossz viselkedés már kialakult? Első lépésben mindenképpen rendbe kell tenni a falkán belüli sorrendet. A kutyának teljes mértékben el kell ismernie minket mint a falka vezetőjét, mert enélkül kevés esélyünk van arra, hogy megszüntessük a problémát. Az első időkben rengeteg türelemre és kitartásra lesz szükség, de megéri! A kutya amellett, hogy megtanulja, ki is az úr a háznál, megtudja tőlünk, mi az a viselkedés, ami nekünk nem tetszik. Ez leginkább azoknál a kutyáknál fontos, akikben régóta és mélyen rögzült a helytelen viselkedés. Első lépésben mindössze öt percre hagyjuk magára a kutyát, és várakozzunk az ajtó előtt. Amint meghalljuk, hogy elkezd nyüszögni, kaparni, abban a pillanatban határozottan lépjünk be, és egyetlen hang nélkül dobjunk mellé egy üres műanyag palackot, majd újra hagyjuk magára. Nagyon lényeges, hogy a kutya érezze, komolyan mérgesek vagyunk rá – testtartásunkkal, mimikánkkal is sugalljuk ezt – azért, amit csinál, mert nagyon hamar képesek felismerni, ha a gazdi nem gondolja komolyan a szidást, és így hamar játékba fulladhat az egész. Az első olyan alkalom után, amikor sikerül fél órát csöndben kibírnia, akkor lépjünk be az ajtón, de nagyon fontos, hogy ilyenkor se szóljunk hozzá, várjunk 10-15 percet, majd amikor már nem ugrál fel ránk, nem tütül, akkor hívjuk magunkhoz, és vigyük el sétálni, játsszunk vele, miközben folyamatosan dicsérjük őt. Minél többet gyakoroljuk ezt vele, annál mélyebben fog az új, helyes viselkedés rögzülni benne.


Még pár trükk…

Nem is gondolnánk, milyen fontos a kutya számára kialakított fekhely. A kutya annál jobban képes pihenni, minél nagyobb biztonságban érzi magát az adott helyen. Nem véletlen, hogy a kutyák szívesen fekszenek az asztal, a székek alá… Próbáljuk meg a kutya fekhelyét is ehhez mérten kialakítani. Párnáját, takaróját tegyük bele egy szállítóboxba, amely oldalról és felülről is fedett, így teljes menedéket képes nyújtani az ebnek.
Az első időkben ne hagyjunk elöl semmi olyan tárgyat, amit gyakrabban használunk. A kutya nem véletlenül mindig a távirányítót, a telefont, a papucsot, a szemüveget szedi szét. Számára ezek a tárgyak köthetők leginkább a gazdihoz. Miután azt látja, hogy a gazdi ezekkel foglalkozik a legtöbbet… hát, ő is ezeket rongálja meg a legszívesebben.
Soha ne rögtön etetés után hagyjuk magára a kutyát. Az ürítési inger leggyakrabban etetés után jelentkezik, így a kutya hisztije gyakran ehhez köthető.
A kutya számára nemcsak a fizikai, de a szellemi kifárasztás is ugyanolyan fontos. Biztosak lehetünk benne, hogy egy fáradt kutya sokkal kevesebb kárt tesz, mint egy robbanás előtt álló energiabomba. Gondoljunk csak a gyerekekre… Még a legjobb gyerek is hajlamos pusztítani, ha unatkozik. És ne dőljünk be a több ezer forintért vehető játékoknak, amik „segítenek”, hogy a kutya ne unatkozzon egyedül. Ezek a játékok csak pár napig érdekesek az eb számára, aztán unalmassá válnak, és a rossz viselkedés ugyanúgy előjön … csak a pénztárcánk lesz néhány ezressel könnyebb. E helyett vegyünk neki borjúcsontot, ami akár nyersen is adható, evvel elfoglalhatja magát, míg a család távol van.
Ugyanúgy biztosak lehetünk benne, hogy egy új kutya befogadása sem segít majd a problémán. Ahelyett, hogy a két kutya lefoglalná egymást, már kettesben fognak üvölteni és lakást rongálni. A rossz viselkedés határozottan gyorsabban átragad, mint a jó…

A szeparációs stressz nem kezelhetetlen probléma, de ha egyszer rögzült a kutyában, akkor nehéz kinevelni belőle. De higgyünk benne, kitartással és következetességgel teljes mértékben orvosolható!