Kutyám rám morog

Üdvözlöm,

olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy 3 éves német juhászkutyánk. Édesapámat elfogadja falkavezérnek, neki mindig szót fogad, a család 4 másik tagjával is mindig boldog volt és általában úgy ahogy engedelmeskedett. (Nem szabad, hozd ide a labdát, egyél, gyere ide stb..) De valamiért én kilógok a sorból mert néha rám morog elég durván. (Apa szerint azért mert mindig én hozom be a tojásokat a tyúkoktól amit néha szeret kilopni) Egész nap semmi baja, szoktunk játszani, etetem, itatom, simogatom, fésülgetem, eldobom a labdát és visszahozza, rohan hozzám játszana stb. de általában este fele majdnem minden nap ha simogatom semmi jele agressziónak, de ha félpercmúlva megint meg szeretném simogatni elkezd hülyén nézni rám és feláll velem szemben és morog. Általában engedjük hogy a konyhában legyen és ilyenkor jön apa hogy rászóljon, akkor egyből abbahagyja és kimegy, fél perc múlva megint simogathatom. Van hogy csak mondom neki h kifelé mert szeretnék felmosni és nem nyúlok felé, akkor is morog. Nem félős kutya egyáltalán, kicsit neveletlen, bármilyen idegent körbeugrál és sokszor annyira örül hogy bepisil. Eléggé érdekes jelenség. Vagyis senkire se morgott eddig és mindenkinek nagyon örül. Nem szoktam verni, néha régebben azért ha nagyon rosszat csinált kapott egy maflást egy puha kesztyűvel ami maximum lelkileg fájhatott neki. Bár nem ez volt a helyes megoldás. Azt szeretném kérdezni hogy mi lehet ennek az oka és a megoldás is mi lehet erre?

Etetés közben a kutyám morogva védelmezi az ételét. Normális ez?

A falkák esetében az alfa pár biztosítja az ételt és eszik először. A mai családokban azonban ez rendszerint felborul és a mi étkezésünk nincs összefüggésben a kutya etetésével. Ha a kutya morog a gazdájára, ez azt jelenti, hogy védelmezi az élelmét egy nála alacsonyabb, de max. egyforma rangú egyedtől. Néhány apró tanács betartásával erről a kutya leszoktatható:

Soha ne legyen a kutya előtt hosszabb ideig étel (hacsak nem egészségügyi okokból), ha a kutya otthagyja a tálját, azonnal vegyük el és majd csak a következő etetésnél adjuk neki vissza.
Kössük az etetést feladathoz: pl. addig ne ehessen a kutya, amíg nem mondjuk neki: Tiéd (és persze ne azonnal mondjuk neki, előbb bírja ki egy kicsit ülve).
Néha vegyük el a kutyától a tálat és néhány másodperc után adjuk vissza neki úgy, hogy a kutyának ismét meg kelljen dolgoznia érte.
Tegyünk a tál szélére valamit, amit megehetünk (pl. ropi) és mielőtt a kutya ehetne, látványosan vegyük el és együk meg, majd miután befejeztük, odaadhatjuk a kutyának is a saját ételét.

A kutyám nagyon félős. Lehet ezen változtatni?

Sok kutyánál idegrendszeri problémák okozzák a félősséget. Ezen valamelyest alakítani lehet. A kutya tanításánál a fokozatosság a lényeg, és a magabiztosságot is lehet tanítani. Első lépésként fel kell mérnünk, hogy mitől fél a kutya és fokozatosan ki kell tenni ehhez hasonló, de gyengébb ingereknek, miközben ügyelnünk kell arra, hogy viselkedésünk teljesen nyugodt legyen. Ha figyelünk arra, hogy a kutyának eközben ne legyen negatív élménye, csak pozitív, akkor lassacskán megszokja, hogy nincs semmi baj. Fontos, hogy ha eközben jutalmazzuk, ne akkor tegyük, amikor éppen nyüszít, vagy nyugtalan, hiszen így megjutalmazzuk ezt a tevékenységet, és ennek következménye lehet, hogy a viselkedést egy idő után a jutalom reményében fogja produkálni.

Kutya örömáben bepisil

Több gazdi panaszkodik, hogy ha egyedül hagyja a kutyát, amikor hazaér, a négylábú kedvenc örömében összepisili magát.
Ez elsősorban a kölykökkel történik meg, de ilyen panasz előfordult már felnőtt kutyákat illetően is. Nagyjából egy éves korig a kutya még nehezen tartja vissza a vizeletet. Természetesen ez kutyánként változó. Függhet a mérettől, fajtától, van-e gyulladás a szervezetében, időben levittük-e sétálni. A kutyus a különböző érzelmi hatásokra is bepisilhet. Örömében, ha hazaérkezik a gazdi, vagy bánatában, esetleg félelmében, például akkor, ha hosszú időre magára hagyják. Aggodalomra nincs ok: ezeket a baleseteket egy idő után kinövi az eb. Ha ezen a korszakon már túl van, és teljesen szobatiszta, és mégis azt tapasztaljuk, hogy hazaérkezésünkkor „örömében” bepisil, jogos a kérdés: miért? Tapasztalatom szerint az örömnek ekkor már ehhez nem sok köze van. Sokkal inkább arról van szó, hogy otthon ki tölti be a vezető szerepet, ki a falkavezér. Megfigyelésem szerint, amíg ez a viszony az eb és gazdi között nem rendeződik, addig a kutya minden hazaérkezéskor vizelni fog, mintegy megjelöli a területét. Sőt, nem egyszer láttam olyan felnőtt kutyust, amelyik valahányszor behozta őt a gazdája a kutyafuttatóba, mindig lepisilte a gazdi nadrágját, így jelezve a többieknek: ő az én tulajdonom, tehát megjelölöm, ne közelítsetek hozzá. Még az is előfordul, hogy kedvencünk bosszút áll, és lepisili az ágyat. Teszi mindezt azért, mert zokon veszi, hogy egyedül hagyták. Mivel a kutya nagyon szeret a gazdi kedvében járni, hangsúlyainkból érzi, hogyha elégedettek vagyunk vele, és azt is, hogyha rossz fát tett a tűzre. Tehát a nagyon
egyszerű kiindulópont legyen az, hogy ha kutyánk rosszat tesz, akkor egy kicsit megdorgáljuk, ha valamit helyesen csinál – mondjuk a megfelelő helyen végzi a dolgát – akkor megdicsérjük, esetleg jutalmazzuk is. Dicséretként szeretgessük, simogassuk, és lehetőleg mindig ugyanolyan szavakkal fejezzük ki elégedettségünket. Ha büntetünk, soha ne üssük meg a négylábút! Egy határozott „fujj” megteszi a hatását. Ha már mindenképpen fizikailag is meg akarjuk dorgálni a kutyust, akkor a nyak feletti résznél megfogjuk, és
egy kicsit megrázzuk. Az anyakutya is így dorgálja a piciket, szóval tudni fogja, miről van szó. Ok lehet az is, ha egy kutya sokáig ingerszegény környezetben él. Ilyen esetben ugyancsak előfordulhat, hogy hazaérkezésünkkor végzi el a „dolgát”. A tulajdonosoknak meg kell próbálniuk meghatározni, milyen események hatására fordulnak elő a vizelések. A legtöbb kiskutya kinövi ezt a viselkedést, különösképpen, ha egy nyugodt és kiegyensúlyozott környezetben neveljük fel. Legyünk vele következetesek és türelmesek!