Miért nem piszkol a cica oda, ahová kéne?

Tisztelt Dr.! A következő kérdéseim lennének: Van 2 perzsamacskám, egyik nőstény, másik hím, mindketten 6 év körüliek. A nőstény kölyökkora óta velünk van, a hímet 3 éve befogadtuk. Összeszoktak, de nem lettek kiscicáik. A befogadott hím cica furcsán viselkedik, alomra nem megy, vagy ha igen, akkor mindig mellé sikerül a nagydolog, nagyon nehezen enged közel magához bárkit, a férfiaktól különösen fél. Nem igazán tudja magát rendben tartani, mindig csúnya és piszkos a szőre, nem is igen láttam, hogy mosakodna. Tüzelési időszakban a nőstény nem engedi magához közel, egyértelmű, hogy a szomszéd macskáktól lettek a kiscicák. Vajon miért viselkednek így?

A cicákat lakásban tartottuk, aztán 1 éve fokozatosan kiszoktattuk őket. Ősszel született a kisfiam, azóta végleg kint laknak a kertben a cicák. Több szép, kibélelt macskaházat is csináltunk nekik, de ők nem mennek be egyikbe sem még éjszakára sem, inkább az ajtó előbb a lábtörlőn fagyoskodnak a hidegben. Ennél is nagyobb gondom az, hogy a teraszra piszkítanak. Hiába raktunk ki több helyre is alomtálat, nem mennek rá. Hiába mosom a teraszt domestossal, vagy ecetes vízzel, hiába vettem méregdrága riasztó sprayt, úgy néz ki, hogy nem használ semmi. Nagyon bosszantó ez, hiszen a kisbabámat nem tudom kivinni, csak akkor, ha nagytakarítást csinálok a teraszon, de ez minden nap elég nehezen megoldható a gyerek melletti teendők miatt. Szerintem bosszúból csinálják azért, mert kiraktuk őket a lakásból, pedig a kisbaba mellett nem engedem, hogy összemászkáljanak mindent. Mi a tanácsa, mit tehetnék, hogy ne a teraszra piszkítsanak?

Kedves Kérdező! A macskák viselkedéstana egy elég bonyolult tudományág, rendkívül sok dolog befolyásolja az általuk mutatott magatartásformát. A kiszoktatás alapvetően meghatározhatja szokásaikat, melyek idővel akár változhatnak is, de sokszor tapasztaljuk, hogy berögzülnek ezek a dolgok. A hím állatnál mindenképp javasolnám az ivartalanítást és ha másképp nem megy, megszüntetném a bejárásukat a teraszra. Üdvözlettel, dr. Puskás Gábor.