Tisztelt Doktor Úr/Nő! Azért írok, mert van egy nagyon aranyos négy hónapos félperzsa kiscicánk, a párommal együtt neveljük. A Cica alapvetően bújós, és engedelmes, állandóan ölben lenne, csak picit félénk. Bár "komolyabban" büntetni csak egyszer-kétszer kellett (akkor nagyon rosszat is csinált), ezen kívül viszont elegendő most már egy-egy hangos szó ahhoz, hogy lemondjon a csínytevésről, viszont észrevettem, hogy míg engem nagyon szeret a macsek, jön ha hívom, addig a páromtól talán tart egy kicsit. Neki is befekszik az ölébe, illetve hízeleg, de szótfogadni nemigen hajlandó.
Még jutalomfalattal is nehéz odacsábítania magához, ha konkrétan a "gyere ide" parancsot gyakorolják...Arra tippeltünk, hogy Ő férfi, és erőteljesebb a megjelenése, és talán ezért. Milyen módszerrel egyensúlyozhatnánk ki ezt a dolgot? Van erre esély, vagy a Cica ezt magában eldöntötte, és rá kell hagyni? És van még egy kérdésem: Néha, nagyritkán el szoktunk utazni vidékre, és szeretnénk magunkkal vinni az állatot. Egyrészt, hogy ne kelljen minden alkalommal valakit megkérni, hogy gondoskodjon róla, másrészt örülnénk, ha jöhetne velünk! Vettünk neki hordozótáskát, van cicahám is, amit már egészen megszokott, a külvilágtól azonban még eléggé fél. kb 3 órás vonatútról (+1 óra a lakásokig), és pár távol töltött napról lenne szó. Hogyan készüljünk fel arra egy félősebb cicánál, hogy ne okozzon gondot neki lelkileg az út? Vagy nem is túl jó ötlet megpróbálnunk? Köszönöm a válaszát! Üdvözlettel
A párja adjon enni/inni a macskának, kézdeményezzen vele sok játékot, de ne akarja hívni, ne akarja simogatni és ne akarj az ölébe venni - majd néhány hét múlva a macska fog közeledni, amire természetesen megfelelően kell reagálni. Kísérő terápiának "Félelem" Bach-virágszert javaslok, ez az utazási félelemmel kapcsolatban is kedvező hatású lehet.