5 éves ivartalanított kandúrom minden összepisil. Miért?

Más lehetőség már nem lévén kérnék tanácsot Öntől! A problémám egy 5 éves ivartalanított, lakásban tartott (első emelet, nincs kijárási lehetőség) kandúrunkkal van. Mindig vad természetű volt, emberkerülő, problémás olyan tekintetben, hogy ha épp olyan hangulata van, összepisili, ami eszébe jut. Nem az alom tisztaságával van a gond, erre mindig odafigyelek, ezt inkább viselkedési probléma. Kb. két és fél hetes lehetett a méretei alapján, mikor találtuk, két napig sírt, az anyja valamiért nem jött vissza, ekkor magunkhoz vettük. Mi etettük, rengeteget foglalkoztunk vele, de hamar kiderült, elég vad természet, ami alapvetően nem lett volna baj, mivel az akkori párommal élvezetüket lelték abban, hogy folyton megharcoltak azért (szó szerint), ki a domináns fél. Ez napi szinten állandó jellegű volt kettejük közt, nem hinném, hogy a macska ezért vált vaddá, de a harci kedv megszokottá vált az életében. Szereztünk mellé egy kislányt, hátha szocializálódik némiképp, de ez nem vált be. Bár játszik vele, de kétszer akkora, mint ő, nagyon durva vele, a kicsit is nagyon sajnálom emiatt. A probléma ott kezdődik, hogy az akkori párom teljesen eltűnt az életünkből, a cicák rám maradtak. Velem még úgy ahogy megvan, bár havonta egyszer nekem is meg kellett regulázni, mivel nekem ugrik, csak úgy játékból s hiába is vágom le a körmeit, olyan sérüléseket képes még így is okozni, amik csak hetek múltán gyógyulnak. Anno az állatorvosunktól kérdeztük, nem lehetett-e vadmacska az apja, mivel egy erdős részen találtuk, de állítólag azon a környéken nincsenek vadmacskák. Az állatorvos maga is meg volt lepve, 7-8 hónaposan vittük el hozzá és alig akarta elhinni, méretei alapján már egy évesnek nézett ki, szóval nem egy hagyományos macska az biztos. A problémám ott kezdődik, hogy új kapcsolatom van és a macskám úgy gondolja, tovább folytatja Vele a dominanciáért vívott harcot. A gond az, hogy a Kedvesem nincs ehhez hozzászokva, eleinte csak tűrte a "próbálkozásait", de rá kellett jönnie, ezt a macskát sajnos képtelenség jó szóval, jutalomfalattal, bármivel kevésbé ellenséges viselkedésre bírni, mivel ezt szokta meg, így mostanában nagyon nem jönnek ki. Szerintem csak rám való tekintettel nem teszi rendbe, s a felindulását maximálisan megértem. Legalább hetente egyszer durván megtámadja, hatalmas darabokat metszve ki belőle, mindkettőnket nagyon kiborít ezzel a viselkedéssel, nem tudom, mit tehetnék már vele. Nem vagyok híve az állatok bántalmazásának, de egyszerűen nem lehet bírni vele, ilyenkor csak úgy van nyugton egy ideig, ha egy ilyen eset után jól meg van kergetve és rá van hozva a frász, akkor egy ideig csönd van, majd kezdi előröl az egészet. Ha nem így teszünk, folytatja ezt a viselkedést és terrorizál mindenkit. Szívem szerint visszaadnám a macskát a "gazdájának", akinek köszönhető részben, hogy ilyenné vált, de lehetetlen, mivel az illető valahol külföldön él és nem tudom vele felvenni a kapcsolatot. Mivel szeretem az állatokat, mostanáig tűrtem, bár csak a baj volt vele, de ezt már nem bírom így tovább, mivel látom, hogy a kedvesem is kiborítja, egy nyugodt percünk nem lehet, bármikor támadásba lendül, az éjszaka kellős közepén erre kelni nem túl szívderítő. Igazából csak azért tartottam meg mostanáig, mivel velem sosem játszotta ilyen intenzíven ezt a játékot, állatbarát révén, s mivel tudom, hogy egy ilyen jellemű, minden szempontból problémás macskát senki nem fog örökbe fogadni, gondoltam mellettem öregszik majd meg. Viszont most olyan pontra jutottunk, hogy ezt nem tűrhetem tovább. Sajnos nincs pénzem arra, hogy akár viselkedés terápiára járassam, vagy nyugtatókon éljen hátralévő életében, bár nem tudom, ezek ténylegesen felmerülő alternatívák-e, de tény, jelentős anyagi teherrel járó lehetőségek sajnos nem jöhetnek szóba. Ha van valami ötlete még, szívesen venném, mert most jutottunk el arra a pontra, hogy vagy menhelyre kerül, vagy elaltatás lesz a sorsa, egyszerűen nincs más ötletem jelenleg. Persze nagyon örülnék, ha odaadhatnám valakinek, de családhoz, gyerek mellé, idős emberekhez semmiképp nem adhatom az említett dolgok miatt, egyébként kinek kellene egy macska, aki mufurc, öntörvényű, bolond, nem bújós, nem emberbarát, mindent összepisil, ha úgy tartja kedve, vad és támadásra kész folyamatosan? Előre is megköszönném, ha bármilyen használható javaslati lehetőséget tudna tenni a hogyan továbbot illetően, előre is nagyon köszönöm a segítségét! Üdvözlettel és köszönettel: Kiss Szilvia

A jelenlegi helyzetben és tartási körülmények között 3 lehetősége marad a párjának a macskával: • intenzív játék • nagyon intenzív játék • nagyon sok, intenzív játék Valójában talán az lenne az igazi megoldás, ha a macska egy vidéki környezetbe kerülne, ahol szabadon kijárhatna és kiengedhetné fokozottan halmozódó energiáit.