Tisztelt Doktornő/ Úr!!! Meglehetősen nagy aggodalommal tölt el a következő probléma: Van egy 3 és fél éves lány cicám ivartalanítva. Tegnapelőtt hoztunk hozzá egy 4 hónapos kisfiút, akit a kisszobába költöztettem. A nagy mellett volt már egy másik cica is, de elválasztottuk őket, rajtuk kívülálló dolgok miatt. Tegnap a nagyot a kezembe vettem, hogy megmutassam neki a kis jövevényt, de borzasztó fújás és nyávogás volt a reakció. Ideges és nézi egész nap az ajtót. Nem merem összeengedni őket, mert félek, hogy nagyon intenzív lesz a találkozás. Már a kicsi törölközőjét átvittem neki, hogy szagolja meg,aztán bezártam őt, a kicsit engedtem ki. A kicsi feküdt az ágyon és a nagy a ölemből üvöltött rá. Kérem, ha van pár szabad perce ,akkor segítsen nekem abban, hogy hogyan tudnám a legkisebb konfliktussal megoldani az összeszoktatást. Válaszát előre is köszönöm...
A legtöbb macskatartó elobb, utóbb dilemma elé kerül, hogy befogadjon-e még egy macskát az öreg hölgy/úr mellé, aki több éve élvezi a kényeztetést és az egyeduralmat. A kutyákra mondják, hogy irigyek, de e tekintetben áthallás van a két faj között, mert a macskák is bizony azok. Féltékenyen őrzik kiváltságaikat és nem riadnak vissza az agressziótól sem, ha birtokukat veszélyben érzik.
Új macska befogadásakor ez a veszélyérzet azért erősödhet, mert a gazdák - akaratukon kívül - több figyelmet szentelnek az újonnan érkezett macskának, mint a régi jó barátnak, aki így eltaszítottnak érezvén magát, negatív érzelmekkel reagál a jövevényre. Minden azon múlik, hogy mennyire képesek a gazdák átérezni a macska lelkében dúló indulatokat. Némi tervezésre is szükség van. Az azonos nemű, nem ivartalanított macskák tűrik a legkevésbé egymás társaságát. A legjobban az ellenkező nemű ivartalanított macskák jönnek ki egymással. Felnőtt macska általában rövid idő alatt elfogadja kölyökmacska érkezését.
Felnott macskák összeszoktatásához azonban idore és türelemre van szükség. Vannak hasznos trükkök is, amelyek segíthetnek. A jövevényt érkezés után zárjuk külön szobába és tartsuk ott egy-két napig. A második napon cseréljük fel a takaróikat, hogy megismerkedhessenek egymás szagával. A jövevény érkezésének pillanatától feltűnoen és sokat foglalkozzunk a már bentlakó macskával, dédelgessük, becézgessük, minden figyelmünk az övé legyen.
A második, harmadik napon megkísérelhetjük az összeengedést. Nem árt, ha a jövevényt erre az időre bezárjuk a macskakosárba, hadd szaglássza körül őt így a bentlakó. Általános magatartásából következtethetünk az indulataira is, ha izmai feszültek, a pupillája tág, a farka erőteljesen csapdos, agresszív-védekező állapotban van, de ez bármely inger hatására valóságos agresszióba mehet át. Ilyenkor nem szabad őket összeengedni. Ha azonban azt látjuk, hogy békésen figyeli a kosárban ülő társát, aki szintén békésen szemlélődik, esetleg mancsát is kidugja, nyugodtan kinyithatjuk a kosarat. Ne vegyünk részt semmiben, ne simogassuk meg őket, csak egyszerűen szemléljük az eseményeket, készen arra, hogy beavatkozzunk, ha a helyzet rosszra fordulna.
Az első időkben, s ez akár több hét is lehet, ne hagyjuk együtt a macskákat emberi felügyelet nélkül. A lakás elhagyása elott a macskákat zárjuk külön helyiségbe. Előfordul, hogy két macska pár óra alatt megkedveli egymást, máskor ehhez több hónap szükséges. Nagyon sok múlik azon, hogy a macska életének első heteiben milyen módon szocializálódott, de azon is, hogy a gazdák kellő óvatossággal és együttérzéssel bonyolítják-e le az összeismertetést. Ha a gazdák szoronganak, félnek, aggódnak, hogy vajon sikerül-e vagy sem, a macska veszi ezeket a rossz "rezgéseket" és nem hajlandó elfogadni a jövevényt. Ha a gazdik saját lelkiállapotukat pozitívra hangolják, azt sugallják gondolataikkal, hogy minden jó és szép lesz, a macska ezt az "adást" is veszi, és valószínúleg hamarabb jön létre koztük barátság.