Hogyan tanítsak a papagájomnak trükköket? Mi legyen a jutalomfalat?

Üdv!

Láttam egy cikket (http://www.haziallat.hu/madar/viselkedes/papagaj-tanitasa-trukk-es-mutatvany/1761/) és elhatároztam hogy elkezdem tanítani, "okosítani" a nimfapapagájomat.:)

A kérdésem az lenne, hogy a jutalomfalat mi legyen, mert nem nagyon kóstoltattam vele még jutalomfalatokat, és a normális ételei mindig más, próbálom változatossá tenni az étrendjét általában magvakat adok mind más fajtát, de adok neki almát, salátát, káposztát, stb. de nem tudom eldönteni, hogy melyiket szereti a legjobban. Javasolná, hogy rendeljek jutalomfalatokat a netről? Ahogy ismerem a papagájomat, ha azt megkóstoltatnám vele a kezemből rátámadna, mert nem tudja mi az... Hogy szoktassam vele meg? Ön mit tenne a helyemben?

Először igen, megtanítanám arra hogy a kezemből egyen, már rajta vagyok, de nem tudom hogy csináljam, mert ha ráül a kezemre, és teszek magot a másikba és közelítem felé, akkor megcsípi a kezemet. Hogy tudassam vele, hogy nem bántani akarom? és ezek után ha elkezdem tanítani, akkor körülbelül mennyi idő alatt tanul meg egy könnyebb trükköt, mint például a tárgy felemelését, vagy egyáltalán mennyi idő, mire megtanul hallgatni a nevére? A nevére már próbálom tanítani lassan 3 éve, de semmi... A

válaszokat és a segítséget előre köszönöm, és üdv!
Kisfejes

Kedves Kisfejes!

Ha Ön három éve nevelgeti a madarát, és még mindig nem tudja, hogy mi a kedvenc csemegéje szegény nimfának, akkor valószínűleg baj lehet az odafigyeléssel meg a törődéssel. Semmiképp sem kell a netről jutalomfalatokat rendelnie (annál kevésbé, mivel madarak számára ezek általában nem falatok, hanem rudak, amiknek a rágcsálása sokáig tart), hanem Ön figyelje meg, hogy mi az, amit a madara biztosan szívesen fogad, és két pillanat alatt lenyelhető. Látatlanban javasolnám az alma- vagy salátadarabokat, esetleg pár szem napraforgót. De legjobb, ha a madara dönt: ő tudja, hogy mit fogyaszt legszívesebben.

Mindazonáltal a jutalomfalatnál fontosabb és célravezetőbb a dicséret: ha megfelelő a madár és a gazdi kapcsolata, nincs az a jó falat, aminek jobban örülne, mint a teljesítményeiről zengedezett ódáknak. Hogy ő milyen ügyes, okos meg bátor madár, azt minden papagáj imádja hallgatni – feltéve, hogy bensőséges a kapcsolata a gazdájával, és a gazdi komolyan is gondolja, amit mond. Mert a hamisságot minden állat megérzi…

Ami a neten keringő papagájos videókat és kunsztokat illeti, arról az a véleményem, hogy semmiképp sem jelenthetnek követendő példát, az utánzásuk pedig nem tűzhető ki célnak egy szegény kis nimfa elé. Láttam már én is fantasztikus papagájos videókat – na de láttam kötéltáncosokat meg operaénekeseket is, mégse jutott eszembe, hogy holnaptól megpróbáljak ezekre gyúrni. Ugyanis ahhoz más is kell, nem csak nagy elszánás és rengeteg tanulás.

Ahogy az emberek többségéből sem lehet kötéltáncos vagy operaénekes, úgy a papagájok sem feltétlenül alkalmasak kivétel nélkül arra, hogy jobbnál jobb mutatványokkal kápráztassák el a gazdi vendégeit. Köztük is vannak tehetséges és szerényebb képességű példányok – és ezt tudomásul kell vennünk, mint ahogy az embergyereket is olyannak szeretik a szülei, amilyenre sikeredett. A papagájból is csak annyit lehet kihozni, amennyit a vele született képességei megengednek: a jutalomfalattól nem lesz okosabb.

Az viszont biztos, hogy minden tanulásnak alapvető feltétele a madár és gazdája közötti nagyon szoros, szeretetteljes, bensőséges kapcsolat. Amíg ez nincs meg, a világon semmit nem fog tanulni a papagáj.

Ha az Ön madara három év után még fél a gazdi kezétől (a gazdi meg nem tudja, mi a madárka kedvenc elesége), továbbá a saját nevére sem hallgat szegény jószág, akkor itt valami nagyon el lett rontva, és ezen már nehéz lesz segíteni. Nincs kizárva, hogy egyszerűen pechje van, és egy különlegesen félénk példányt fogott ki a madárkája személyében; az sincs kizárva, hogy az előző gazdájánál szerzett rossz tapasztalatokat és vált bizalmatlanná a madárka – de sajnos az sincs kizárva, hogy az Ön stílusa, életvitele olyan, ami esetleg a madarában félelmet kelt, vagy legalábbis nem növeli a biztonságérzetét. Hogy így van-e, azt én természetesen nem tudom, ezt Önnek kell megítélnie.

Általánosságban elmondható, hogy a madár akkor érzi magát biztonságban, ha mindig tudja, mikor mire számíthat (vagyis van egy állandó napirendje), a kalitkája körül béke és nyugalom van, nem ijesztgetik erős zajok és nincs körülötte túl nagy forgalom idegen emberekből. A gazdi feltétlen szeretete pedig alapkövetelmény: e nélkül szóba se jöhet semmiféle tanulás, hisz a madár nem is a saját szórakoztatására, hanem inkább a gazdi kedvéért, a gazdi elismeréséért tanul meg valamit, ha megtanul. Ennek első feltétele, hogy nagyon szeresse a gazdáját, és akarjon megfelelni neki… Ha ez a (kölcsönös) szeretet hiányzik, nehéz lesz bármilyen trükkre vagy mutatványra rábeszélnie a madarát. Ha viszont megvan, akkor nem kell más a tanításhoz, csak rengeteg türelem és kitartás – soha nem elfelejtve és soha fel nem róva, hogy a madárka csak azt tudja produkálni, amit a meglévő képességei lehetővé tesznek.

A próbálkozáshoz kívánok sok sikert mindkettőjüknek: Bukuli Ágnes