Csingacsguk: előszó

Az egész a két idegennel kezdődött. Vagy egy órát nézelődtek, az egyik bedugdosta hozzám az ujját, és csodálkozott, mikor megkóstoltam.

Az egész a két idegennel kezdődött. Vagy egy órát nézelődtek, az egyik bedugdosta hozzám az ujját, és csodálkozott, mikor megkóstoltam (soha nem lehet tudni, hátha almából van...). Aztán hallottam a hárommal alattam lakó lányt visítozni. Ami nem meglepő, mert ő folyton visítozik. (Az alattam levőt is kivették, de ő meg se mukkant! Látszik, ki csincsilla a talpán.). Aztán engem is... "Hé, a farkam! És a fülem! a golyóimat hagyd békén!! Mi van, fogorvosnak képzeled magad? Majd jól megharaplak... Nesze! Naaa, most mit csinálsz? Abba a kicsi, sötét izébe? Nem, nem megyek be!! Engedj el! Segítség!!" Bezártak. Épp hogy elfértem. Aztán mozogni kezdett! Vittek. Valahova. De hova? És az a zaj... berregett. Meg brummogott. Nagyon féltem. Aztán elaludtam.

Megint visznek. És kiengednek! Hol vagyok? Minden idegen. Te, ne nyúlkáljál, mert megharaplak! Mit akarsz azzal? Bújjak bele? Ok. Így legalább nem érsz el... Dehogy megyek ki! Hagyjál!

Elment? Tényleg elment? De tuti, hogy elment? Na jó, akkor kibújok. Kicsit körülnézek. Hűmekkoraaa! Ötször akkora, mit az eddigi helyem. Mennyi kaja... 2 órája nem ettem. Hm, ez fincsi. Nem is olyan rossz ez a hely... És igazából nem is féltem ám!!

(Egy tenyésztőtől hoztuk, nem volt emberekhez szokva, csak úgy messziről. Amikor beraktam neki egy dobozt, belebújt, és sehogy nem bírtam kikönyörögni onnan, pedig meg akartam mutatni a mamámnak. Persze a csinek szívéhez - is - a gyomrán át vezet az út, szóval minden földi jóval elhalmoztam; a tenyésztők általában tápon, szénán, almán és vízen tartják őket. Nem valami nagy ízkavalkád.)