A nyuszi és az őz igaz barátsága verset ihletett

FINCHEN ÉS A NYUSZI

/Az őz és a nyuszi igaz története/546.

A kert alatt tétovázva

Kószálgatott ide-oda.

Nem volt neki játszótársa.

Egyszer talált egy barátra.

Erdőből egy szürke nyuszi

kicsit félve, lassan bújt ki.

Közeledett, füvet evett,

Őzet pásztázta a szeme.

A távolság csökkent egyre,

Legelgettek egymás mellett.

Végül lassan összeszoktak.

Látszott, összebarátkoztak.

Megemészteni az ételt,

Nyuszi mellé kucorodott,

Türelmesen várakozott.

Mikor eljött a hideg tél,

Bebújt a barátja mellé.

Nem keresett búvó helyet,

Így vészelte át a telet.

Télnek hideg napjaiban

Fitchen izmos lábaival

Füvet hó alól kiásta,

Zöldhöz így jutott barátja.

Mikor vége lett a télnek,

A természet újra éledt.

Tavasz-illat körbe lengte

Erdőt-mezőt, felélesztve.

Egymás mellett pihen végre.

Átvészelték a zord telet.

Boldogságban sütkéreznek.

/Tanja Askani naplójából/

Tanja Askani fotói

B. Moravetz Edith