
FINCHEN ÉS A NYUSZI
/Az őz és a nyuszi igaz története/546.
A kert alatt tétovázva
Kószálgatott ide-oda.
Nem volt neki játszótársa.
Egyszer talált egy barátra.

Erdőből egy szürke nyuszi
kicsit félve, lassan bújt ki.
Közeledett, füvet evett,
Őzet pásztázta a szeme.

A távolság csökkent egyre,
Legelgettek egymás mellett.
Végül lassan összeszoktak.
Látszott, összebarátkoztak.

Amíg az őz pihenni ment,
Megemészteni az ételt,
Nyuszi mellé kucorodott,
Türelmesen várakozott.

Mikor eljött a hideg tél,
Bebújt a barátja mellé.
Nem keresett búvó helyet,
Így vészelte át a telet.

Télnek hideg napjaiban
Fitchen izmos lábaival
Füvet hó alól kiásta,
Zöldhöz így jutott barátja.

Mikor vége lett a télnek,
A természet újra éledt.
Tavasz-illat körbe lengte
Erdőt-mezőt, felélesztve.

A két barát napsütésben
Egymás mellett pihen végre.
Átvészelték a zord telet.
Boldogságban sütkéreznek.
/Tanja Askani naplójából/