111. Skót lógófülű macska (Scottish fold)
A skót lógófülű macska vadonatúj, ám mégis régi keletű fajta. Régebbi természettudományos leírások emlegetnek bizonyos lógófülű cicákat, amelyeket Kínában fedeztek fel.
A skót lógófülű macska vadonatúj, ám mégis régi keletű fajta. Régebbi természettudományos leírások emlegetnek bizonyos lógófülű cicákat, amelyeket Kínában fedeztek fel.
Azt tartják, az abesszin macska a fáraók szent macskájától származik, de sokkal valószínűbb, hogy tudatos és gondos tenyésztői munka eredménye.
Az orosz kék macska valószínűleg az oroszországi Arhangelszkből származik; angol tengerészek vihették át a szigetországba. A múlt században még "arhangelszki kék" volt a neve.
A bengáli macska egy 1963-ban indult tenyészprogram keretén belül jött létre mint önálló fajta, létrehozása a kaliforniai Jean Mill nevéhez fűződik.
A burma macska keleti eredetű. Állítólag valamikor réges-régen Burmában kizárólag a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és szent állatként tisztelték.
Válaszom az, hogy természetesen nem egészséges. A beltenyésztettség fokának emelkedésével halmozottan jöhetnek elő különböző genetikai hátterű betegségek.
Arra figyeljenek, hogy a végbélelőeséssel műtött kutyának csontot nem szabad tenni az étrendjébe.
Valóban előfordul a testvér vagy az apa-leány párosítás a tenyésztésben bizonyos kedvező genetikai tulajdonságok elmélyítése miatt. Azonban minden ilyen esetben nő a valószínűsége a genetikai betegségek megjelenésének, vagy egyszerűen a fogamzóképesség csökken drasztikusan. Szóval én nem javaslom a beltenyésztést.
Ilyen probléma több okból is előfordulhat: pl. a talp sérülése vagy fekélyes gyulladása (nem megfelelő ülőrúd használata esetén); a lábcsontok sérülése, esetleges törése; a láb beidegzésének zavarai (ezt okozhatja traumás behatás vagy hasűri daganat is, de ez utóbbi fiatal állaton kevéssé valószínű)! A pontos válaszhoz természetesen látni kellene az állatot, ezért azt tanácsolom, hogy mutassa meg állatorvosnak, annál is inkább, mert ha hosszú ideig fennáll a probléma, az visszafordíthatatlan elváltozásokhoz vezethet.
A törpenyulak esetében a folyamatot ivarzásnak nevezzük. Általában 14-15 naponként következik be, de ettől lényegesen eltérő szakaszokban és szabálytalanul is jelentkezhet.