111. Skót lógófülű macska (Scottish fold)
A skót lógófülű macska vadonatúj, ám mégis régi keletű fajta. Régebbi természettudományos leírások emlegetnek bizonyos lógófülű cicákat, amelyeket Kínában fedeztek fel.
A skót lógófülű macska vadonatúj, ám mégis régi keletű fajta. Régebbi természettudományos leírások emlegetnek bizonyos lógófülű cicákat, amelyeket Kínában fedeztek fel.
Azt tartják, az abesszin macska a fáraók szent macskájától származik, de sokkal valószínűbb, hogy tudatos és gondos tenyésztői munka eredménye.
Az orosz kék macska valószínűleg az oroszországi Arhangelszkből származik; angol tengerészek vihették át a szigetországba. A múlt században még "arhangelszki kék" volt a neve.
A bengáli macska egy 1963-ban indult tenyészprogram keretén belül jött létre mint önálló fajta, létrehozása a kaliforniai Jean Mill nevéhez fűződik.
A burma macska keleti eredetű. Állítólag valamikor réges-régen Burmában kizárólag a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és szent állatként tisztelték.
Kérdésére csak a kutya testbeszéd jeleinek megfigyelését követően lehet érdemi választ adni. További meghatározó tényezők: - a kutyák neme (ivartalanítás) - életkora - egymáshoz való hierarchikus rangsora
Valószínűleg az elsődleges probléma a szőrtüszőatka elszaporodása lehet a kutyus bőrében. Ezt gyakran az okozza, hogy a bőrnek gyenge az immunrendszere, és nem tud védekezni ellenük. Erre másodlagosan különböző kórokozók, gombás, baktériumos fertőzések telepedhetnek meg. Az atkákat egyszerre többféle gyógyszerrel kell irtani, a kutya immunrendszerét pedig megpróbálni erősíteni immunerősítő készítményekkel. Eközben a megtelepedő másodlagos fertőzéseket, a rendszeres időközönként végzett bőrkaparék vizsgálat eredménye alapján lehet sikeresen kezelni. Az esetek nagyobb részében kezelni lehet a betegséget, de sajnos előfordul az is, hogy a kutya immunrendszere annyira gyenge, hogy végül nem tudjuk meggyógyítani. Dr. Lévai Péter Lőrinci Állatorvosi Rendelő és Kutyakozmetika www.kisallatdoki.hu
Fiatal gabonasiklók megfelelő körülmények között gyorsan nőnek és ennek hatására gyakran is vedlenek. Pontos számot nehéz mondani, mert ezt jelentősen befolyásolja a tartási hőmérséklet, az elfogyasztott táplálék mennyisége és még számtalan tényező. Általában fiatal, növekedésben lévő siklók kb. 1-2 havonta vedlenek. Az etetés gyakoriságát is a tartás körülményei határozzák meg. Általában 1-2 hetente kell, 1-2 db, megfelelő méretű egeret felkínálni nekik. A túletetést ugyanúgy kerülni kell, mint az éheztetést. Érdemes odafigyelni, hogy vedlés előtt álló állatot lehetőleg ne etessünk meg. Az etetés mellet a szükséges folyadékellátásról is gondoskodni kell. Az etetést követően nem célszerű az állatot piszkálni, sőt a kézhez szoktatást sem ilyenkor kell gyakorolni. Etetés után pár napig legjobb békén hagyni a kis állatot, hagy vonuljon el a rejtekhelyére és pihenjen. Túlzott zaklatás esetén gyakori probléma, hogy visszahányják az elfogyasztott táplálékot. A kézhez szoktatás hosszú és sok türelmet igénylő folyamat. Néha előfordulhat, hogy nem is sikerül. Rendszeresen szoktatni kell a silót a kézbevételhez. Ilyenkor minél óvatosabban kell kezelni, anélkül,hogy az állatnak ez fájdalmat vagy stresszt okozna. Kapkodni, idegeskedni, siettetni a dolgot nem szabad.
A papagájok általában a legtöbbet hallott szavakat tanulják meg, mint a nevük, rövid köszönés (szia) stb. Fajtától és egyedtől is függ a hangutánzó készség. Nimfa, hullámos esetén nem mindegy, hogy milyen nemű. A hullámos tojók ritkán, a nimfa tojók (tudomásom és tapasztalatom szerint) egyáltalán nem tanulnak el emberi szavakat. A nimfa hímek, ha már 5-6 szót elsajátítanak, az jó eredménynek számít. A jó hangutánzó képességű madarak nem csak azokat a szavakat tanulják meg, amit tanítani akar a gazdájuk, hanem a számukra tetszőeket, mint például a tőszavas káromkodások, szidások. Ezeket óvatosan használjuk a papagájok előtt, ha nem akarjuk visszahallani.
Az új pár összeszoktatása csak fokozatosan, nagy-nagy türelemmel lehetséges, az első próbálkozások sikertelensége miatt nem szabad feladni. A fogyasztásnak az emberekhez hasonlóan kevesebb táplálékból és ha lehet több mozgásból kell állnia. A táplálék rosttartalmát is emelni kell.