1791. Akváriumi díszhalak gerincferdülése
A gerincferdülés viszonylag gyakori betegség az akváriumi halak között. A díszhalaknál megjelenő scoliosis kérdésében a szakirodalomban megjelenő vélemények eltérőek.
A gerincferdülés viszonylag gyakori betegség az akváriumi halak között. A díszhalaknál megjelenő scoliosis kérdésében a szakirodalomban megjelenő vélemények eltérőek.
A halak az agresszív egyedekkel vívott harcok során, vagy párzási időszakban, valamint az invazív betegségek okozói, paraziták, élősködők által sérülhetnek.
Fertőző betegségeknek hívják azon betegségeket, amelyeket a beteg állatok továbbítanak az egészségeseknek. Ez a cikk az akváriumi halak leggyakoribb és már ismert fertőző és parazitás betegségeit mutatja be.
Mikrobakterioz (Tuberculosis); (Mikobakterioz (TB) - a halak fertőző betegsége. Először erről 1897-ben írt Bataillon, Dubard, Terr..). Macropodus mikrobakteriozisa (a beteg halaknál bőrelváltozások, lepidortoz és pikkelysömör figyelhető meg, megsérül a bőr felső rétege és a kötőszövet is. A bőr azon részei, ahol elváltozás figyelhető meg gyulladt, vöröses színű).
A kutatók megállapítása szerint a madarak képesek megoldani a problémákat éles elméjükkel, és tanulni a példákból, akárcsak a gyerekek.
A fekélynek több oka is lehet, bár a férgesség valóban a legvalószínűbb. A halat minél előbb "Sera cyprinopur-ral" vagy "Sera baktopur direct-tel" (az utóbbi ajánlott!) kell kezelni és látványos javulás érhető el! Elpusztítani a halat nem érdemes, mert nagy a valószínűsége, hogy gyors kezeléssel rendbe jön! Akváriumban nem érdemes aranyhalat és egyéb, hideg vízben élő halat tartani, ők kerti tóba valók. Én legtöbbször a fagyasztóládába teszek egy jókora követ, majd mikor lehűl, akkor beteszem az akváriumba - így jelentős lehűlés érhető el!
A levél alapján a cicának egy összetett oktanú, a mai napig nem tökéletesen felderített etiológiájú úgynevezett "Eosinophil ajakfekély" betegsége van. Ennek a betegségnek a gyógyítása nem egyszerű, néha spontán gyógyulás is bekövetkezhet, de legtöbbször a megfelelő kezeléseknek is makacsul ellenáll, vagy ha a kezelésekre javul is, a kezelés befejeztével kiújulásra hajlamos. Mint írta, már másfél éve fennáll a betegség: ez nagyon hosszú idő, sajnos ilyen hosszú időtartam alatt az említett ajakfekély ritkán rosszindulatú daganattá is alakulhat, ami már sokkal agresszívabb betegség, megtámadja a szájüreg egyéb szöveteit is. Talán ez lehet annak hátterében, hogy a cica már csak pépes ételt tud fogyasztani. Ennek kiderítése céljából minél előbb el kell vinni a kezelő állatorvosához, aki egy alapos kontrollvizsgálat után remélem sokkal megnyugtatóbb hírekkel tud majd szolgálni.
A cicákat mindenképpen el kell vinni mielőbb a kezelő állatorvosukhoz, aki alapos fizikális vizsgálat után elvégzi az ilyenkor szokásos kiegészítő vizsgálatokat (bőrkaparék-vizsgálat, baktérium- és gombatenyésztés, vérvizsgálat). A bőrbetegségek mindik komplex oktanúak, az Ön cicái esetében is lehet általános szervi megbetegedés a háttérben vagy táplálkozási eredetű hiánybetegség. A tünetek ellenére felmerül még a gombás, illetve a parazitás háttér is. Mindenképpen fontos kideríteni a kiváltó okot, hogy célzott kezeléssel meg lehessen gyógyítani őket.
A szuszogás, horkolás természetes dolog. Nálunk, embereknél is létezik, egyénenként más és más a légzési hang alvás közben. A cicáknál sincs ez másképp, ha a szuszogás csak alváskor fordul elő és nincs szörcsögés, nehezített légzés, addig nincs semmi gond. A horkolás is természetes jelenség, talán egy kissé hosszabb a cicája lágyszájpadlása és alváskor bizonyos testhelyzetben belóg a garatüregbe. A kiáramló levegő pedig rezgésbe hozza. Ezért hallani ilyenkor a horkolást. Az emberek általában a hátonfekvő testhelyzetben horkolnak, helyzetváltoztatás után (pl. oldalukra fordulva) megszűnik a horkolás.
A cica szeme minden bizonnyal meg fog gyógyulni. Macskáknál, főleg tenyészetből származóknál nagyon gyakoriak a hasonló problémák. Nem biztos, hogy az első alkalommal választott szemcsepp megfelelő és végleges gyógyulást biztosít. Ilyenkor más szemészeti készítményt szoktunk alkalmazni, illetve laboratóriumi tenyésztésre is szoktunk mintát venni, hogy kiderüljön, milyen kórokozó okozza a kötőhártya-gyulladást és azt milyen gyógyszerrel lehet elpusztítani.