1791. Akváriumi díszhalak gerincferdülése
A gerincferdülés viszonylag gyakori betegség az akváriumi halak között. A díszhalaknál megjelenő scoliosis kérdésében a szakirodalomban megjelenő vélemények eltérőek.
A gerincferdülés viszonylag gyakori betegség az akváriumi halak között. A díszhalaknál megjelenő scoliosis kérdésében a szakirodalomban megjelenő vélemények eltérőek.
A halak az agresszív egyedekkel vívott harcok során, vagy párzási időszakban, valamint az invazív betegségek okozói, paraziták, élősködők által sérülhetnek.
Fertőző betegségeknek hívják azon betegségeket, amelyeket a beteg állatok továbbítanak az egészségeseknek. Ez a cikk az akváriumi halak leggyakoribb és már ismert fertőző és parazitás betegségeit mutatja be.
Mikrobakterioz (Tuberculosis); (Mikobakterioz (TB) - a halak fertőző betegsége. Először erről 1897-ben írt Bataillon, Dubard, Terr..). Macropodus mikrobakteriozisa (a beteg halaknál bőrelváltozások, lepidortoz és pikkelysömör figyelhető meg, megsérül a bőr felső rétege és a kötőszövet is. A bőr azon részei, ahol elváltozás figyelhető meg gyulladt, vöröses színű).
A kutatók megállapítása szerint a madarak képesek megoldani a problémákat éles elméjükkel, és tanulni a példákból, akárcsak a gyerekek.
A tünetet okozhatja ütésből eredő belső sérülés, de akár fertőzés is. Ha a madárka székletének állaga az egészségesnek megfelelő, akkor "B" vitamin-os itatás, esetleg meleg helyre való elkülönítés hozhat eredményt. Az éjszakai repkedésből keletkezett sérülések 2-5 wattos éjjeli fény alkalmazásával elkerülhetők.
Ez a faj viszonylag nagyobb mérete miatt könnyebben tartható együtt halakkal, mint a manapság igen elterjedt red cherry garnéla (Neocaridina sp). A garnéláknál egyébként általában igaz az, hogy külön akváriumban sokkal jobban látjuk őket, sokkal szebb színeiket mutatják, sokkal nyugodtabban viselkednek, mint halak mellett, ezért tartásukat elsősorban külön számukra berendezett akváriumban javaslom. Természetesen, aki a "halas" akváriuma élővilágát szeretné változatosabbá tenni, az is megteheti, ebben az esetben a faj mellé békésebb, kistestű halfajokat lehet társítani (dél-amerikai sügérfélék pl. általában kizárva). Az akvárium méretére nem tudnék különösebb ajánlást mondani, ha külön akváriumuk van, akkor egy egész kis akváriumban (akár 15-20 literes) is szép kis közösséget lehet kialakítani, ha halakkal tartjuk, akkor feltehetően azokhoz van igazítva az akvárium mérete, és ez határozza meg a tartható garnélák számát, tehát a "mekkora akváriumban?" kérdésre nem tudok sajnos egzakt választ adni.
Fűtési szezonban megfigyelhető, hogy a malacok több szőrt hullatnak, mint máskor. Emellett a szőrhullást okozhatja valamilyen parazitás fertőzés (atka, gomba), érdemes lenne kicsit tüzetesebben átvizsgálni az állatkát, hogy nincsenek-e rajta sebek, esetleg kisebb kopasz foltok. Másrészt idősebb tengerimalacoknál a szőrhullás már lehet a kor vele járjója is.
Kezdő tengerimalac-gazdi koromban én is próbálkoztam a pórázon sétáltatással, de bevallom, nem volt nagy sikerem. A végén egyszerűen már nem volt szívem a malacra adni a hámot, mert olyan keservesen próbálkozott kibújni belőle. Ebből okulva, és ezen túl is azt tudnám mondani, hogy a tengerimalacok rendkívül stressz-érzékeny állatok (gondoljunk csak arra, hogy összerezzenek, bármilyen idegen hangra), nem kellene őket kitenni ennek a megpróbáltatásnak. Másrészt ha a pórázt arra használná, hogy kivigye az állatkák legelészni a kertbe (nekem annak idején ez volt az elképzelésem a pórázzal kapcsolatban), inkább javaslom a karám felállítását. Erre alkalmas akár a ketrec teteje is, de kereskedelmi forgalomban kaphatók különböző rácsok is, amivel be lehet keríteni a legelésző tengerimalacot. Utcára kivinni a malacot pedig azt gondolom, elég nagy stressz lenne egy ilyen kicsi állatnak.
Kapható olyan macskaajtó, amelyet a macska nyakörvére szerelt chip vezérel. Azaz, csak akkor nyit, ha a saját macskánk közelít az ajtóhoz. Idegen macskák előtt zárva marad.