2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Mindenképpen konzultáljon ez ügyben állatorvosával, aki kezelte a baleset után, hisz ilyen szerkezeteket "személyre" szabottan szokás készíteni, rendelni. Az interneten, külföldi oldalakon lehet találni erre alkalmas készülékeket és rendelni is lehet.
A kutya heréje elméletileg 4 hónapos korig még leszállhat, de ha 2 hónaposan még nem tapintható, akkor az már nem nagyon jó jel. Ha a here a lágyékcsatornában van, akkor hormonkezeléssel 4 hónapos koráig lehozható, később már nem nagyon reagál a kezelésre. Amennyiben a hasüregben van a here, akkor én nem javaslom a kutya megvételét tenyésztési célra két okból: 1. valószínűleg rejtettheréjű marad, nem kezelhető, 2. a rejtettheréjűség genetikai hátterű hiba, a kanok és a szukák is hordozzák, de értelemszerűen csak kanokban jelentkezik. Az ilyen kanokat ki kell zárni a tenyésztésből. Összefoglalva: tenyésztési célra nem javaslom a kutya megvételét.
A repülés utáni pihegés teljesen természetes, főleg olyan madaraknál látható, akik nincsenek jó kondícióban, keveset repültek korábban. Rendszeres röptetés után majd szép lassan csökken a lihegés. A köhögés/öklendezés begyhurutra utalhat, főleg ha gyakran fordul elő. Ilyenkor a nyálkás begytartalmat az állat kiöklendezi és környezetében, ülőrúdján szétkeni. Ebben az esetben állatorvoshoz kell vinni, gyógyszeres kezelésre lehet szükség. Előfordul viszont az is, hogy ezzel a viselkedéssel utánozza a fiókák etetését és társának esetleg játéknak rázza ki a begy tartalmát. A karmokat csak akkor kell vágni, ha visszagörbülnek, esetleg zavaróan karmolnak! Legjobb, ha karomkoptatókat teszünk a kalitkába és műanyag ülőrúd helyett pl. gyümölcsfaágat teszünk be ülőrúdnak. Azt, hogy milyen korban vált kékre a hímek csőr feletti része, pontosan nem tudom, de egész fiatalon a hímek viaszbőre hússzínű, a tojóké pedig kékesfehér.
Tudomásom szerint nem, de azért az általános higiéniás szabályokat be kell tartani. Tehát: kézmosás az állat símogatása vagy a vele való foglalatoskodás után, és semmi esetre sem csókolgatni.
Ez a szőrhullás sajnos folyamatos lesz...