2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Szerintem egy kutya értéke független attól, hogy milyen! Azért szeretjük, mert kutya! (Amúgy tény, hogy a tenyésztők nem szeretik a hosszúszőrű németjuhászokat, de ez legyen az ő bajuk.) A kutya szó a fajra vonatkozik. Ezen belül (tehát a fajon belül) vannak fajták, pl. németjuhász. Így csak fajtatiszta kutyáról beszélhetünk, fajtisztáról nem, illetve minden kutya és állat fajtisztának tekinthető. (Kivéve mondjuk az öszvért. Házi feladat: miért?)
Meg kellene próbálni a kattanás helyét meghatározni, hogy melyik testrésze felől hallható a hang. Ha fájdalmat nem jelez és jókedvű, nem valószínű, hogy nagy baja van.
Mindig előre kell felmérni a lehetőségeinket ahhoz, hogy a leendő kutyánkat megfelelő körülmények között tudjuk tartani. Ha kevés az ideje, nem javaslok semmilyen kutyát. A kutyával foglalkozni kell, reggel is ki kell vinni sétára és napközben is, nem csak este. Akinek kevés az ideje, annak egy macska jobb társ, mint a kutya.
Lehet, hogy kelésgyenge (kevés volt a tojásban a tápanyag vagy nem voltak tökéletesek a keltetés körülményei), illetve kalciumhiány is okozhat ilyet. A szülőknek kellene kiegészítésképpen főtt tojást adni, összekeverve a tojás porított héjával. Illetve meg kellene próbálni etetni a fiókát is, esetleg így megmenthető.
Én kivenném. A kannibalizmus esélye fennáll, ha nem tetszik nekik valami a környezetükben. És ha nincs változás, ez megismétlődhet következő elléskor is.