2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Azt szoktam mondani, hogy amíg nincs meg az első 3, vagy inkább 4 oltása (+10 nap), addig vigyázni kell, mert még nem eléggé védett. Ezután lehet csak utcára, kutyák közé vinni. Saját kertben természetesen sétálgathat. Viszont azt tudni kell, hogy még vakcinázott állat esetében sincs soha teljes (100%-os) védettség! Sajnos ilyen a biológia, a természet, az élő szervezet.
Másfél évesen már szinte veteránnak számít. Valószínű, hogy megöregedett és legyengült szegény. Azért érdemes lenne elvinni állatorvoshoz, hogy enyhítse a fájdalmait.
Szép lassan felfedezik saját maguknak az új terepet. Néha felügyelet mellett nyitva lehet hagyni az ajtót és ilyenkor maguktól felfedező útra indulnak, egyre távolabb a háztól. Egy idő után már otthonosan fognak mozogni az új környezetben. Persze forgalmas út mellett nem engedném ki őket és azért megmaradhatnak bentlakó cicának is, ez sokkal biztonságosabb. Kiengedés előtt mindenképpen be kell oltatni őket!
Ha a testvére már elhullott, az anyukája nem foglalkozik vele és Önök sem tudnak mit kezdeni vele, akkor el kellene vinni egy állatorvoshoz. Lehet, hogy valamilyen betegségben szenved. Szükséges kivizsgáltatni, ha kell, kezeltetni is. Ha nagyon kicsi még, cicatejpótlót tudnak venni bármelyik állateledelboltban vagy állatpatikában, és ezzel lehetne etetni.
A műtéti bealtatás és így a császármetszéshez való bealtatás is nagy szaktudást igénylő, komoly tevékenység, mely teljes embert igényel. Mint ilyet, általában csak olyan orvos vállal fel, aki birtokában van a dolgok mikéntjének és az altatószerek anyaszervezetre, magzatokra gyakorolt hatásával is tisztában van. Vannak bódító és altatószerek, amelyek anyatejjel is választódhatnak. De ezeket császármetszésnél nem alkalmazzuk. Kevés tapasztalattal nem könnyű egy császármetszéssel született almot felnevelni. Mindig azt tanácsolom, hogy a tapasztalt tenyésztőkkel kell beszélgetni, tanácskozni. Sok tenyésztő szívesen segít, tapasztalatból tudom. Az alomnevelés terén talán sokszor többet is tud egy lelkiismeretes, agilis tenyésztő, mint az állatorvos, aki nem tenyészt kutyát. A kiskutyák elhullásának okát csak akkor lehetne pontosan megállapítani, ha boncolást kérnének. Naposkori alombetegségeket és kölyökelhullást nagyon sok tényező előidézhet.