2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Viszket, ezért vakarja-nyalja magát. Ennek több oka is lehet, ilyen például a bolhásság, ekcéma (allergia)vagy egyéb bőrprobléma. Mutassák meg állatorvosnak!
Az az oka, hogy vemhes. Ilyenkor nyugalomra van szüksége. Inkább ne próbálják kivenni, mert ez fölösleges stresszt okoz neki.
Az időjárási körülményeket tekintve szerintem iszonyú melege van! Ha esetleg légkondícionált lakásban van a kutyus vagy mégis kizárható az előbbi varriáció, akkor meg kell mutatni állatorvosnak!
Sajnos az állatmentés kérdése pénzkérdés. Ha van alapítvány, aki elvállalja az ezzel járó tortúrát (pénzkoldulás, adózás, ellenőrzések tömkelege, stb.), akkor nálunk is lesz nonprofit állatmentő. De ehhez az is kell, hogy az emberek támogassák (ne csak az adó 1 százalékával) az ilyen alapítványokat. Nonprofit állatmenőről sajnos nem tudok, olyan állatmentő létezik, akinek a költségeit ki kell fizetnie valakinek. Meg lehet próbálni állatvédő szervezetekkel felvenni a kapcsolatot, hogy tudnak-e ilyenkor segíteni. De általában az az alapvető elvárás, hogy annyit segítsen a megtaláló, hogy vigye be a kutyust. Tény, hogy az lenne a legkényelmesebb és lelkünknek a legmegnyugtatóbb, ha csak telefonálnánk egyet és megoldódna a probléma és így nyugodtan aludhatnánk. De ez még messze van. Nekünk, egyszerű embereknek kell segítenünk a bajba jutott állatokon. Be kell fogadnunk, inni, enni kell adnunk nekik és gazdit keresni, ahol boldogan élhetnek. Én is ezt tettem már sokszor. Más is tegye ezt! "Ments meg egy kutyát, nem éltél hiába!" - szoktam mondani. Az állatkereskedéseket be lehet jelenteni a hatósági állategészségügyi szolgálatnál is (kellene, hogy eljárjanak ilyen ügyekben). Ezenkívül a rendőrségen is lehet és kell feljelentést tenni állatkínzás gyanúja miatt és célszerű minél több állatvédő szervezetet is értesíteni a dologról. Na és persze fel lehet hívni a nagy kereskedelmi TV-adókat, mert általában ez a leghatékonyabb módszer a küzdelemben!
Igen! A témát kimerítő részletességgel körüljárja az alábbi Háziállatos cikk. Ajánlom az elolvasását!