2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Sokszor tapasztaltam én is, hogy a "törpe nyúl" csak addig "törpenyúl", amíg megnő! Ha igazán törpére vágyik valaki, akkor érdemes tenyésztőket megkeresni.
Onnan, hogy tojásokat raknak, és abból kikelnek a fiókák. De a tenyésztéssel várja meg, hogy a madarak 1 évesek legyenek.
Teljesen meg fog szűnni a szukák iránti érdeklődése, legalábbis "olyan" tekintetben biztos! :)
Az újszülöttet biztos nem és az idősebbeket is főleg csak akkor, ha már kijárnak a lakásból. Lakáson belül talán csak egy helyre lehet szoktatni őket. A macskaalommal érdemes próbálkozni.
Én az állatorvosomra hallgatnék, ő biztos tudja mit, miért csinál!