2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Ezt sajnos látatlanban nem tudom megválaszolni. Számos dolog okozhatja, például húgyúti fertőzés, fejlődési rendellenesség, daganat (ez utóbbi nem valószínű ilyen fiatal korban). Javaslom, hogy forduljon állatorvoshoz.
A macskák nem tudnak úgy köpni, mint az ember, ez valami más hang lehet. Azt, hogy 8 év alatt sem tudta megszokni a porszívó hangját, megértem, mert nekem sem sikerült ez majd 45 év alatt. Ráadásul porszívózáskor még mindenki kiabál is, hogy túlharsogja a porszívót. Persze hogy sok ez egy érző szívnek!
Legyen türelemmel, meglátja, holnap már jobb lesz a helyzet. Az új helyre kerülés komoly változás a kiscica életében, önmagában is egy nagy stressz, amit nem mindegyik tud egyformán feldolgozni magában. 1-2 nap után azonban, ha egészséges, már javulnia illenék ennek az állapotnak, és a cicának el kell kezdenie felfedeznie az új környezetét. Ha ez nem így lenne, meg kell mutatni állatorvosnak, mert lehet, hogy beteg, és emiatt bágyadtabb a kelleténél.
Cicájának valószínűleg macskanáthája van. A betegség nem gyógyítható, azonban kölyökkorban két oltás beadásával megelőzhető. A tünetek az immunrendszer gyengülésével felerősödnek. A betegség idővel az állat halálát okozza. Célszerű lenne megmutatni egy állatorvosnak, aki elmondja a lehetőségeit és azt követően eldönthetik, hogy kezeltetik -e.
Az agapornis fajok egyedeinek ivarára lehet következtetni a testalkatból, tollazatból is (a hímek nyurgábbak, faroktollazatuk "V" alakban záródik, a tojók testesebbek, faroktollazatuk "U" alakú). Rózsásfejűek esetén a tojók fejének nagyobb hányadár borítja piros (vagy mutációtól függő egyéb) színű toll, de ehhez összehasonlítási alap kell. Ez persze nem 100%-os támpont, mivel a különböző fészekaljból származó madarak genetikai adottságai eltérőek, a színhiányos (albínó, lutínó), vagy a beltenyésztett madarak általában gyengébb testalkatúak. A faroktollazat is töredezhet, összekuszálódhat, ha a madár szeret a rácson mászkálni. A legbiztosabb ivarmeghatározást a medencecsont távolsága adja. Ha a két egymással szembeni csont összeér, vagy max. 2mm távolságú, akkor nagy valószínűséggel hím, ha a távolság nagyobb, akkor tojó a törpepapagáj. Persze kivételek mindig lehetnek, miként egy madarász barátom emlegette a nagysándor papagájok ivarfelismerése kapcsán: "láttam már nagy fejű tojót, és kis fejű hímet". A madarak színe nem befolyásolja a párba állást és szaporodást, ha ugyanarról a fajról van szó. A különböző agapornis fajokból összeállított párok is képesek utódokat világra hozni, de ezek nem minden esetben továbbszaporíthatók(pl.: fischeri /szemgyűrűs/ x feketefejű /szemgyűrűs/=hibridje továbbszaporítható; fischeri x rózsásfejű=hibridje általában nem szaporítható tovább az eltérő kromoszóma szám miatt, de kivételes esetben két hibrid is létrehozhat utódokat)