2006. Kékhomlokú aratinga
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
A kékhomlokú aratinga egy szelíd, értelmes és játékos papgáj, viszont sok agyi tevékenységre és mozgásra van szüksége.
Egy olvasó a közelmúltban küldte nekem a következő viccet és megkért, hogy osszam meg önökkel. Fogalmam sincs, hogy honnan származik. Nem az a célom vele, hogy valakit is megbántsak, csupán mosolyt szeretnék csalni az arcukra. Remélem tetszeni fog.
Jószándékú emberek gyakran meglátnak egy kölyökkutyát, rögtön a szívükbe zárják, és azonnal hazaviszik, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák. A háziállat tartás viszont nem a legolcsóbb mulatság.
A kutya által kiadott hangok eredeti funkciója meglehetősen egyértelmű - a morgással figyelmeztet, az ugatással felkiált, a vonyítást távolsági kommunikációra használja, de mi a célja a vinnyogással?
Szívszorító dolog látni, amikor egy nyugtalan kutya remegéssel, lelapulással, a póráz ráncigálásával vagy akár harapással reagál a mindennapi eseményekre. Mi a teendő a félős kutyával?
Használhatja, csak a problémát nem fogja megoldani ... Ha biztos a diagnózis, és mozgászavar is párosul hozzá, akkor a műtét elkerülhetetlen.
A faroktollazat néhány héten belül teljesen regenerálódik. A kaliton kívüli röptetés célszerűbb akkor próbálni, ha már szelíd a madár, illetve ha mégis kirepül nem kell eröltetni a befogását, hátha magától visszamegy. A papagájok befogása legegyszerűbb lesötétített helyiségben, törölközővel leborítva, kesztyűvel határozott megfogással, de legjobb erre a célre rendszeresített hálóval.
Egészen biztos, hogy ez a helyzet a kutyát is zavarja és nem esik jól neki, ezért érthető, hogy így viselkedik. A megoldással kapcsolatban azonban arra hívnám fel a figyelmét, hogy a műtétet most még nem kellene elhamarkodni. Javaslom, olvassa el azt, amit a következő ezzel a témával kapcsolatos linken talál: http://www.hungarovet.com/?p=1442
Ez nem deviáns viselkedés, számtalanszor előfordult nálam is. Emiatt nem kell aggódnia.
Ha Ön állatorvos és sikerült megálapítania a macskája idegbetegségét akkor miért tesz itt fel kérdést ? A leírt tünetek alapján én nem minősíteném a macskát idegbetegnek. Az állat adatainak és atartási körülményeinek ismeretében, a tünetek megfigyelését követően lehet kideríteni a jelenség kiváltó okait, majd ezt követően a kezelésre, terápiára tanácsokat, tippeket adni.