2456. A közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius), mint háziállat
A hangyaleső a Myrmeleontidae családhoz tartozó rovarfajta. Sokáig lárva-formában él, a kikelt szárnyas rovar leginkább szitakötőhöz hasonlít.
A hangyaleső a Myrmeleontidae családhoz tartozó rovarfajta. Sokáig lárva-formában él, a kikelt szárnyas rovar leginkább szitakötőhöz hasonlít.
A királypiton kitűnően megfelel egy kezdő kígyótulajdonosnak. Nem nő túl nagyra, testhossza 1-1,5 m, tehát kisebbek, mint más fojtókígyók (constrictorok), melyeket szintén gyakran tartanak házi kedvencként.
Feltétlenül legyenek erős ágak a királypiton ketrecében, és egy sötét búvóhely, mely legyen elég nagy ahhoz, hogy a kígyó kényelmesen elférjen benne és biztonságban érezze magát.
A kilencöves tatu a félsivatagos, száraz klímájú, füves területeket kedveli, de szüksége van búvóhelyre a nappali forróság és az éjjeli lehűlés miatt. A föld alatt egész járatrendszereket épít ki, de akkor sem jön zavarba, ha úsznia kell.
A denevérekhez hasonlóan a delfinek is ultrahangok segítségével mozognak és vadásznak, magas frekvenciájú irányított hangokat adva ki és megvárva a visszhang képzését.
Az almacsiga legfeljebb az elpusztult halak teteméből eszik - ahogy szinte az összes hal. A felsorolt halak alapján egy nagyon vegyesen és nem igazán jól társított akváriummal állunk szemben, ha ez kis helyen magas darabszám mellett van, akkor önmagában a stressz is végezhetett a hallal vagy halakkal (azt sajnos nem írta meg, hogy milyen és mennyi hal pusztult és tűnt el), Ha semmit nem talált a hal maradványaiból, akkor az akvárium környékén is érdemes lehet alaposabban körülnézni... A felsorolt halak közül egyébként a xifók és a szumátrai díszmárnák hajlamosak a csipkelődésre illetve egyes algaevő-fajok is ilyen méretben agresszívak lehetnek, azonban ha ezek miatt pusztul el egy hal annak előjele szokott lenni, a csipkedett halon látszik a szakadozott úszó illetve, hogy bújkál, a csipkelődős halak is inkább a stressz által, mint fizikailag végezhetnek egy hallal, ezért is nagyon fontos a megfelelő társítás és az akvárium lakóinak egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizni.
A Brachypelma vagans, vagy mexikói vöröspotrohú madárpók, azon madárpókok közé tartozik melyek a zavarás esetén (vagy bármikor mikor fenyegetve érzik magukat), az utótestükről csalánszőröket rugdosnak a támadó felé. Ezt a magatartást a külföldi hobbitársadalom "bombázásnak" nevezi. A szőrök a bőrre kerülve égető érzést, a szembe kerülve pedig gyulladást okozhatnak. Pont ezért a védelmi fegyver miatt az ilyen pókok mérge viszonylag gyenge. Az, ha az ön pókja már a teljes potroháról lerugdosta a szőrt, azt jelzi, hogy kicsit "túl sok" figyelmet szentelt neki az utóbbi időben. Ez egyébként komolyabb problémát nem okoz a póknál, a következő vedlésnél minden szőre újból meglesz majd. Tanácsként azt tudom javasolni, hogy ne nyúlkáljon ennyiszer a terráriumába, ne nézze meg naponta 20szor hogy "minden rendben van-e". A pókok (akárcsak a legtöbb hobbiállat" szereti ha békén hagyják őket.
Lehet viselkedésprobléma (tehát pszichés eredetű) rendellenes étvágy,de lehet valamilyen eddig ismeretlen szervi megbetegedés következménye is. Mindenképpen javasolnám a kivizsgáltatást. Csak néhány példa,ami miatt lehet rendellenes étvágy: vérszegénység,pajzsmirigy megbetegedés,mellékvese kóros működése,májbetegségek,emésztőenzim hiány,cukorbetegség,nem megfelelő táplálék emésztés illetve felszívódás, stb. Mindezek kiszűrésére mindenképpen kellene vérlabor vizsgálatot,bélsárvizsgálatot csináltatni.szükség esetén röntgen,hasi ultrahang vizsgálat is szóba jöhet,mert előfordulhat bélelzáródás is a kóros idegen anyag felvétel következtében. Ha szervi bajt nem találnak a cicánál,akkor a pszichés problémáját kell kezelni,aminek megállapítása nem egyszerű dolog,de van lehetőség a megoldására.
Elképzelhető hogy a viszketést próbálja így enyhíteni. Ki kell venni a cipőt és bőrre cseppenthető gomba és atkaölő szerrel kezelni.
Egyrészt a jelenség mögött az lehet hogy a kutya elkényeztetése, ´elemberesítése´ olyan hatással van a kutya dominanciájára, amelyből eredően nem tűri a testkontaktust Másrészt lehet túlzott terület-, személy-, tárgy védelem jelensége is. Csak a helyszín és a kutya megfigyelését követően, a tartási körülmények ismeretében lehet érdemi tanácsokat adni.