3116. Amit tudni érdemes a keleti szürkemókusról
A keleti szürkemókust (Sciurus carolinensis) először a XIX. század végén telepítették be Angliába, ahonnan azután rohamosan elterjedt az egész kontinensen.
A keleti szürkemókust (Sciurus carolinensis) először a XIX. század végén telepítették be Angliába, ahonnan azután rohamosan elterjedt az egész kontinensen.
Van valaki a házamban, aki kutyának álcázza magát. A neve Tuxcitto. Azért állítom azt, hogy nem egy közönséges kutya, mert olyan dolgokat talál ki és visz véghez, amelyek egy gondolkodó lénynek is a dicsőségére válnának. Az alábbi eset tökéletesen alátámasztja a fenti kijelentést. Megtudhatod milyen hasznos egy ilyen kutyus a ház körül, ha a környékeden mókusok is randalíroznak.
Ma már csupán négy folyamidelfinfaj él folyóban, tavakban és a trópusi Déli Félteke tölcsértorkolataiban. A folyamidelfint más néven édesvízi delfinnek nevezik, habár egyik faja sósvízű tölcsértorkolatban él, amely sósvízi folyamdelfinként ismert.
A pápaszemes medve, más nevén az andoki medve Dél-Amerikában honos, az Andok hegység környékén. Területe észak-nyugat Argentinától kezdve, Perun át, egészen Venezueláig és Braziliáig terjed.
Az amazonasi folyami delfin legfőbb fizikai jellemvonása a hosszú, vékony orr, az állkapocs mindkét részén sorakozó 24-34 darab kónikus fog (a delfinek általános jellemvonása), a gömbölyű fej, valamint a nyakcsontok rugalmassága.
Egy jobb fotó segíthetne, erről a fotóról sajnos csak annyi látszik, hogy van ott valami, aminek vöröses az alja. Sajnos a gonopódium sem kivehető, azonban ha valóban hímről van szó, akkor már az is kisebb csoda, hogy még életben van, a "valami" elhelyezkedése alapján számomra gyanús, hogy a belek a hasfal egy gyengébb pontján átszakították a hal bőrét és azok türemkednek ki. Sajnos közelebbit a kép alapján nem tudok mondani, a gyógyulás pedig sajnos szinte biztosan esélytelen.
A Shih-Tzu az egy társasági és öleb (FCI 9 fajtacsoport) - legfeljebb azért hívják sokan jelzőkutyának, mert helytelen tartási körülmények és nevelési hiányosságok okán minden környezeti ingerre ugató, csaholó, nyüszítő kutyává vált, a jelenlegi európai populációnak egy jelentős része. Az Ön kutyájával is valószínűleg hasonló okoknál fogva alakulhatott ki a jelenség. A megoldások: - ember/kutya közös falka rangsorbeállítása - tartási körülmények optimalizálása - ingerek elleni deszenzibilizációs tréning - esetlegesen elmaradt szocializáció pótlása
A tengerimalacok a különböző bőrfertőzéseket sajnos bármikor összeszedhetik a szénából vagy akár a forgácsból, és mivel Hópihén nem voltak sebek, ezért nem tartom valószínűnek, hogy Csoki tőle kapta volna el. Egyébként az injekció általában elég hatásos rüh ellen, így szinte biztos, hogy Hópihe meggyógyult a kezelés után (viszont az injekció nem nyújt védelmet éveken át az újrafertőződés ellen).
Ha a cicája teljesen izolálva van a külső környezettől, kölyökkorában megkapta az alap védőoltásokat, és biztos, hogy nem fog többé kimenni, akkor nem igazán szükségesek egyéb oltások, azonban javasolt évente az 1-2-szeri féreghajtás. Ha fennáll a lehetősége, hogy egyszer még kinti cica lesz, akkor fontos az oltások évenkénti ismétlése, és pár hónappal a kiengedés előtt a veszettség elleni immunizálás is. Emellett létezik vakcina a macskaleukózis és fertőző hashártyagyulladás ellen is. Dr Fekete Richard
Ismert probléma, hogy vannak macskák, melyek alig, ill. keveset isznak. Ez esetenként jelenthet problémát (pl. vizelet besűrűsődése, húgykövességre való hajlam), de nem jelent feltétlenül rendellenességet, mivel a macskák vízgazdálkodása igen jónak mondható. Nevezetesen igaz, hogy néha keveset isznak, de a kutyákhoz vagy kiváltképp az emberhez képest igen "takarékosan bánnak" a vízzel, azaz kevés vizet veszítenek mindennapi életük során. Csak a talpukon izzadnak, és nem lihegnek még melegben sem (ha a macska liheg, akkor már gond van). Veséjük igen hatékonyan tartja vissza a vizet. Talán nem véletlen, hogy épp a veséjük az egyik legérzékenyebb "pontjuk". Ha azzal probléma van, akkor nagy a baj. A problémát tetézi, hogy a macskák igen érzékenyek a víz minőségére (ízére is). Nem kedvelik a kemény vizet. Ezért pl. az ásványvizeket sem igazán (ásványianyag tartalmuknál fogva azok kemény víznek számítanak). Ezért gyakran tapasztalhatjuk, hogy a vizet alig fogyasztó macskák előszeretettel isszák a pocsolyába gyűlő esővizet, pedig annak tisztasága megkérdőjelezhető. Mit tehetünk annak érdekében, hogy macskánk több vizet (folyadékot) vegyen magához? Mindenekelőtt hűvös, de nem hideg, friss vízzel kínáljuk. Az itatóedény mindig legyen tiszta, de az edény mosogatásához ne használjunk citrom vagy narancs illatú mosogatószert, mert azt a macskák kifejezetten utálják. Az itató edényt mindig nagyon alaposan öblítsük ki, ne maradjanak benne mosogatószer maradványok. Megpróbálkozhatunk levesek (húsleves) itatásával is. A tej ebből a szempontból nem alkalmas, mert sokkal inkább minősül takarmánynak, mint ivóvíz pótlásnak. Van, aki azt javasolja, hogy az eleséget kicsit meg kell sózni (akkor valóban szomjasabb lesz az állat), de húgykövességre való hajlam esetén ez a módszer nem ajánlható. A szaftos, nedves eleségek adása javasolható ilyen esetekben (kevesebb száraz eleség etetése), és kevés forralt (lehűtött) vízzel ezeket még tovább lehet hígítani. Fentiekre tekintettel egyáltalán nem baj (normálisnak mondható), ha a macska a szaftos eleség levét fogyasztja el előbb (szaporítsák meg egy kicsit ezt a szaftot vízzel felengedéssel).