Így kommunikálnak a nyulak: hangok és testbeszéd

A nyúl szoliter (magányosan élő) állatfaj. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a faj egyedei az élettérben elszórtan, egyedül élnek, csak a szaporodási időszak idején társulnak egymással. Ilyen életmódot folytat a mezei és az üregi nyúl. Ezt a tulajdonságát a domesztikáció hatására sem vesztette el.

Bizonyított dolog, hogy az állatok nem beszélnek. Legalábbis nyelvtani szabályokhoz kötött nyelven nem, de különböző testi jelzéssel vagy hanghatással meg tudják értetni magukat faj-és fajtatársaikkal. Ha az állat új helyre kerül bizonyos jelzésekkel tudtunkra adja igényeit (hajlandóságot, ösztönzést, tetszést...). Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel minden állat egy-egy külön individuum, ha csak minimálisan is eltérő ízléssel, érzékenységgel és tűrőképességgel.

A nyúlnak önálló kommunikációs rendszere van, szaganyagokkal (fajtársaknak), testbeszéddel és hangokkal is kommunikál.

Szagjelek

A nyulak háromféle szagmiriggyel rendelkeznek:

Állmirigy: Ha állukat odadörzsölik egy tárgyhoz, az azt jelenti, hogy az a tárgy onnantól a tulajdonukba tartozik. Számunkra ez érzékelhetetlen, de a nyulaknak egyértelműen a tudtukra adja, hogy ki hol áll a rangsorban.

Végbélmirigy: Az ürüléknek, összetéveszthetetlen, egyedi szagot kölcsönöz, területjelző szerepe van.

Lágyékmirigy: „Személyazonosságiként” szolgál, rögtön megállapítható, hogy az illető nyuszi anya-e vagy bak, családtag vagy idegen.

Testbeszéd

Kaparás: nyugtalan, szeretne kijönni a ketrecből, vagy ha egy olyan ketrecbe tettük, amelyben azelőtt egy másik nyuszi volt, megpróbálja „kiásni” és felülírni a szagjeleket. Ivarzó nőstények gyakrabban kaparnak, s az „izgága” természetű egyedek is gyakrabban csinálják ezt. Jellemző ez a viselkedésforma  az üregi nyúlra is.

Dobbantás hátsó lábbal: megijedt, figyelmezteti társait a veszélyre. Ezt hangos nyögések kíséretében észlelhetjük akkor is, ha nőstényünk nem ivarzik, vagy éppen már vemhes s mi mégis baknyúl mellé helyezzük. A házikedvencként tartott nyúlnál ez a viselkedésforma sokszor a játékra hívást is jelenti.

Finoman bökdös az orrával, fejét kezünk alá teszi: „Simogass meg!”

Erős lökés, esetleg morgással társítva: „Most hagyj békén!”

Na mit üzenek most?

Nyalogatás, esetleg gyengéd harapdálással kísérve: teljes odaadás és a megdönthetetlen szeretet jele. Igaz, ez legtöbbször ivarzás esetén figyelhető meg.

Lapít, fülét a hátára szorítja, szeme kitágul: fél.

Kényelmesen elül, füleit hátára szorítja (kivéve ha lógófülű): jellegzetes pihenő pozíció.

Két lábra áll, füleit mereven felfelé tartja (kivéve ha lógófülű) a hang irányába: figyel.

Négy lábon áll, testét mereven előrenyújtja: kíváncsiskodik. Ennek fokozása érdekében füleit a hang irányába fordítja, fejét le-fel mozgatja. Ha a kíváncsiság tárgya rendkívül érdekes vagy zajos, átmehet a testbeszéd az előző figyelő pózba.

Hanyatt fekszik: mivel a nyúl zsákmányállat, ez a megnyilvánulás a biztonságérzet kimutatása. Ilyen testhelyzetben mosdani, de akár aludni is szokott. Ha nyuszink ezt teszi, tudhatjuk, hogy a legnagyobb biztonságban érzi magát.

Hang általi kommunikáció

Zümmögő, morgó hang: Ezt párzáskor tapasztaljuk. Mind a bak, mind az anya a hangjával fejezi ki, hogy készek a párzásra. Ez a hang azonnal megszűnik, mihelyt a párt szétválasztottuk.

Visítás: ha egy nyuszi halálosan megijed, vagy erős fájdalmat érez.

Fogcsattogtatás: nyulunk elégedettségének a jele. Gyakran hallhatjuk ezt alvás vagy simogatás közben.

Halk zümmögésre, csipogásra emlékeztető hang: nagyon jól érzi magát, élvezi a kényeztetést. A bak udvarlás közben is hallatja ezt a hangot, miközben „vágya tárgyát” szaladja körbe.

Morgás: elégedetlen. Ha a morgáshoz fújtatás is járul, s még a fülét is hátracsapja, vigyázzunk, mert egy gyors, támadó ugrás következik, s kapunk egy lassan gyógyuló harapást vagy karmolást.